Törölt nick Creative Commons License 2020.11.13 -1 0 1305

Befogott vagy két támaszú tartót méretezni nem olyan nehéz. Több ilyen példát is megoldottam már. Feleslegesen.

Mire ötödéves lettem, a dékán végre rájött, hogy egy villamosmérnök számára nem ez kellene legyen a súlyponti kérdés. A tárgy előadója rendkívül fölényes volt a vizsgán elsős koromban. Aztán pár év múlva elment adóellenőrnek. Vagy átmehetett volna a gépész karra oktatni.

 

Tápegységet viszont még soha nem méreteztem. Sem az egyetemen, sem pedig azóta. Mindig volt rá jelentkező, akinek ebben több éves gyakorlata volt már.

Rám olyan feladatokat bíztak és bíznak, amiket sem ők nem tanultak, és nekem sem tanították.

Egyesek szerint a diploma nem konkrét tudást jelent, hanem az új ismeretek önálló elsajátításának képességét.

 

 

Na, most nem érdekel, hogy mi lenne a mai feladatom. Legfeljebb kirúgnak.

Méretezzünk tápegységet!

 

 

Legyen egy transzformátor, aztán egy grätz-híd, majd pedig egy kondenzátor.

 

A hálózati feszültség elvileg 230 VAC. Nyugat-Európában 240V, nálunk régebben 220V volt. A kettő között bármi előfordulhat, sőt néha még azon is túl.

 

Az egyik tankönyvben vannak példák mágneses körök méretezésére. De a fluxust nem akarom elágaztatni. A vasmag méretezésénél csak azt kell figyelembe vanni, hogy ne menjen telítésbe a mágnesezési görbe. A nemlineáris torzítás miatt érdemes erősen túlméretezni, ha ez szükséges. Ki kell választani valamilyen vasmagot, és meghatározni a keresztmetszetet.

 

Következő lépés a tekercsek megválasztása. Egyrészt a menetszámok arányát meghatározza a feszültségek aránya. Másrészt a vezeték ellenállását is figyelembe kell venni.

 

Aztán jönnek a diódák. A nyitófeszültség nagyjából 0.7V, ennyit le kell vonni a csúcsfeszültségből. Ráadásul mindkét ágban, vagyis kétszer, ha jól gondolom. Ekkora feszültségre lenne feltöltve a kondenzátor. Ha fogyasztó nem lenne.

 

Tudni kell tehát a névleges terhelést. Legyen mondjuk 1 A.

Két félperiódus tölti a kondenzátort, miközben a terhelés folyamatosan fogyasztja. Emiatt a tápfeszültség hullámos lesz. Ezen kívül a hálózati feszültség hosszú távú ingadozásai miatt is változik a kimeneti feszültség. (Kellene egy stabilizátor is.)

 

Jól látszik, hogy ez lényegesen összetettebb feladat egy tartógerenda statikai méretezésénél.

 

Méretezzünk úgy, hogy a tápegységünk kimenetére majd egy LDO kerül. Legyen a drop 0.2V. Tehát a kondenzátoron legalább 5.2V kell legyen. Akkor is, ha a hálózati feszültség csak 220V lenne. (Most itt éppen 233V mérhető.)

Tehát meg kell határozni a dióda áramát. Választani kell egy diódát. Hűtőborda talán nem szükséges.

 

Fogalmam sincs, hogy a tekercs ellenállásával mit kezdjek.

Egyrészt azon is feszültség fog esni, amit figyelembe kell venni.

Másrészt nem szadad, hogy a tekercs leégjen. Az áramerősség többnyire meghatározza a vezeték vastagságát. Viszont figyelembe kell venni, hogy ez nem egyenes légvezeték, a menetek fel vannak tekerve. Tehát ezt nem úgy kell méretezni, mint a falban futó vezetékeket a villanyszerelő, mert a feltekert menetek egymást is fűtik.

 

Szóval ez egy összetett feladat. Valószínűleg iterálni kell a megoldást.

Előzmény: Watchdog (1302)