Vittem, én sem, mint ti – nem sokra.
Leginkább a zörgő szatyrot a sarokra,
mert ott van az üvegvisszaváltó ablak.
De vittem én tovább is, nőtt tudásom bokra,
Három nyelvből (kettő holt) felsőfokra;
de ettől még nem lesz olcsóbb az abrak,
amit ráadásul nem nyelvvizsgára adnak...
Kerítésemhez a kolbász túl vastag;
reggel megmártom ajkam a fekete lében,
s aztán megyek tanítani, megyek serényen.
Ha felébredsz, gondolkodj, melyikünké a szégyen,
de vigyázz: nehogy a szád rosszabb ízű légyen.

Jön a buszom. A megálló, mint sűrű asztag.
Hű pitbullod farkát fogd jól két marokra.