NEOBURZSUJ DAL

Vittem, mint ti nem, sokra.
Felértem a felsőfokra,
hol életem áll, s jómagam is.
fogam is, de mosolyom is hamis,
villog merészen, mint kerítésem.
Ütközhetsz ezüstkerítés-résen
pitbull vicsorba. Pattanhatsz
rólam, semmit se adhatsz,
semmit nekem, csak hálát az égnek,
hogy nézhetsz, hogy szemeim égnek,
égnek a világ tüzében,
fekete láng, fekete ében.
Fekete láng csapjon ki belőlem,
emésszen mindent, mi szökik előlem.