A református vallásban nincs ostya, ott úrvacsora van, kenyérszelettel (és borral) 

István református, nem biztos, hogy pontosan ismeri a katolikus liturgia minden részletét. Az gondolom minden hívő embernek jól esik, ha a borait az oltári szentséghez hasonlítják, a csokis-nápolyi hasonlat pedig kb. leírja, hogy mit érezhetett amikor lepárlóba küldte a borát.

A magas lovat rosszul érzed, mint ahogy azt is, hogy sosem akart "istenkirály" lenni. Valószínűleg nem ismered.

Ez a cikk legalább életjel volt, aminek örülni kell, azok után amin keresztül ment (storke, gyomorvérzés, covid)

Mr. Hwang-ot nem ismerem, a sztorit sem (gondolom István verzióját te sem hallottad) de az öreget ismerve nem tudom elképzelni, hogy valakit becsap. 

 "mindazonáltal sokat köszönhet a borvidék a pénzüknek, tudásuknak, igényességüknek, de idővel a fejlődés kerékkötőivé váltak"

 A többi személyeskedés a részedről, torz látásmód. (nem írom egy szóval sem, hogy az enyém nem az)