Délben történt egy kis szaladgálás, nem igyekeztem gyorsan futni, ennek ellenére 6:43-ra jött ki a kétórás sportolásom. A heurisztikus módszer szellemében csak annyit tudtam, hogy a sok babatáv után illene valami komolyabb testgyakorlást végezni egy héttel a következő félmaraton előtt. Úgyhogy elfutottam a Duna mellett az ártéri kerékpárút végéig, onnan vissza a Luppa-elágazáshoz, és megfordulva megint az ártéri kerékpárútra, egy ilyen pluszkör 3 km. Megfordulás után úgy éreztem, hogy ez most sok lesz, még nyomni kéne egy ctrl z-t, és hazafutni, mert nem fogom bírni, de aztán dorgálásban részesítettem magam, hogy ha jövő héten Fonyódon Siófokot akarok csinálni, akkor nem gondolkozhatom így 8 km-nél. Ezek után továbbmenve egyszer csak azt éreztem, hogy fellazultam és megkönnyedültem.

Másodszor visszaérve az elágazásba futottam még egy bekötőutat a Hermész mellett, hogy legyen anyag a tornaórában, meg mert ha csak úgy be tudom futni bármelyik kimért útvonalat, az maga a szabadság. Úgy emlékeztem, hogy ez másfél kilométer lesz retúrban, csak itthon derült ki, hogy 2,3, rosszul tudtam fejből. Így a vége 17,7 kilire jött ki, ami szerintem elegendő két héttel az előző félmaraton után és egy héttel a következő előtt, viszont eléggé elfáradtam, így holnap vasár- és ünnepnap lesz.

Nagyon szép idő volt, zavartalan napsütés, relatív meleg, rengeteg ember mindenhol.