Ez egy nagyon fontos része az egyéniségnek.. mondhatni egyik alappontja.

  Hogy javítgatom-e azt ami megbillent, vagy otthagyom.

Én a javítgató szintén belehaltam mikor tizensokévvel később rám borult, de volt tizensok év életem - te (az otthagyós) onnantól fogva csak éldegéltél.

Szerintem a hezitálás még nem az összetartozás vége, a lényeg nem a vakhit hanem a hit - minden annak ellentmondó tény ellenére is.