Kedves Nan!
Köszönöm, hogy szavaiddal bebizonyítottad állításaimat. Tehát nincs bizonyíték Simon Péterre, annál inkább van egy bizonyos Simon-ra, Simon Mágusra.
Nagy Konstantin jó hadvezér volt és keménykezű (mondhatni véres) császár. Ha államvallásá emelte, az a politikai érzékének volt köszönhető, mert ami addig probléma volt az államhatalom számára, az egyszeriben segítség lett.
Mint Te is tudod, akkoriban Spanyolországban a katolikus egyház vállalta magára a titkosrendőrség szerepét, a teljeskörű kémkedéstől (gyónásnak hitték szegény emberek) a kínzásokig. És ha jól tudom, a pápai rendelet (IV. Ince, ha jól emlékszek) támogatta és irányozta meg az eretnekégetéseket.
(Borgia Cézárt, a szidóniát, a 800-s éveket már nem hozom fel, lejárt lemez)
Amit a bálványimádásról és a szentekhez való imádkozásról írtál, ahhoz nem kell semmit hozzáfűznöm. A halottakhoz való imádkozás nem igazán esik egybe az Újszövetség "célkitűzéseivel". (remélem ez nem hangzik gúnyosan, mert nem az a célom)

Ennyit eddig. De nekem tulajdonképpen az a bajom, hogy a sok külsőség lehetőséget ad a nem igazán hívő embereknek arra, hogy pénzzel, szavakkal (gyónás, misék), megváltsák a saját lelkiismeretüket, és sajnos a hívő katolikusok nem kiabálnak rá ezekre az emberekre efféleképpen:
"Na nehogy azt hidd, kisapám, hogy adakozással meg gyónással Te megtisztultál! Nézd meg hogy élsz, hogy miket tettél! Te tényleg azt hiszed, ha nem bánod meg, akkor meg van bocsátva?! "
Üdv:
Ouzo