Csimpolya Creative Commons License 2020.11.02 0 0 2513

Tegnap megnéztem a Pilátus című tévéjátékot. Sokat olvastam róla, tudom, hogy egy tucat díjat söpört be, ezért fokozott érdeklődéssel ültem le a tévé elé. Szabó Magda rajongója vagyok, ezért aztán voltak fenntartásaim, de ezek gyorsan elmúltak. A történetet kissé aktualizálták, a film nem maradt teljesen hű a könyv cselekményéhez, de annál inkább a szelleméhez! Egy naív és kedves vidéki asszony szeretett férje halála után a gyakorlatias, értelmes, de nem túl empatikus orvos lányához kerül Pestre.

Újak a körülmények, az embereket nem ismeri, a város, a gépek, minden-minden új.

Ráadásul világéletében munkához szokott, itt házvezetőnő van, nincs teendője, egyszerűen unatkozik. Iza, a lánya szerint csak pihengessen.

Ilyenkor döbbenek rá anyanyelvünk kifejező voltára, ami a gyakorító igéket illeti. Aki hegedülget, az nem zenész, aki festeget, az nem festő, aki pihenget, az nem pihen!

Suta barátkozási kísérlete kudarcba fullad,  sajnos egy iszákos, kétes múltú nővel próbál beszélgetni, mi több, meg is hívja magához. Azért Iza, a lánya alaposan túlreagálja a dolgot,

Mint kiderül, azzal tölti a napot, hogy megállás nélkül oda-vissza utazik a villamoson, ez engem a ketrecbe zárt állatok kényserű körben járására emlékeztet.

A végén felcsillan menekülés reménye, a lánya elvált férje, aki anyjaként szereti, meghívja, költözzön vissza a régi házába, a bútorai közé, a megszokott életébe, csakhogy ez már későn jön.

A Szűcsnét alakító színésznő zseniális, mindig is így képzeltem el Etelkát.

Viszont Iza alakítójával nem tudtam összebékülni, valahogy intellektuálisabb külsejűnek képzeltem. Viszont lehet, hogy ez az én hibám, hiszen mindenki másnak képzelheti egy könyv hőseit.

Ami még csodálatos, az az operatőr munkája, hangulatos, remek.

Annyira hatott rám a film, hogy utána már nem is kívántam mást nézni, lekapcsoltam a tévét.

A könyvet is csak ma reggel vettem elő, érdemes lesz újraolvasni. Először vagy negyven éve olvastam akkor kissé közelebb állt hozzám Iza, most – nem túl meglepő módon – jobban értem Etelka érzéseit is tetteit.

Ha valaki szintén látta, érdekelne a véleménye.