Kedves Kutyások!

Igazán szívmelengető érezni azt a szeretetet, amellyel ki-ki a saját kutyájáról vagy kedvencenek tartott ebéről beszél.

Azok után amiket leírtatok, már vannak elképzeléseim hogy milyen kutyát vennék, de inkább nem írom le, nehogy megsértsek bárkit. :-)))

Mindenesetre azt hiszem, tavasszal veszek kölyköt valami jobb tenyésztőtől. Hogy persze ki a jobb a tenyésztő, az nem egyszerű kérdés, de talán a MEOE illetékes szakosztályában tudnak tanácsot adni (gondolom, hogy akit ott megkérdez az ember, az mindjárt tud is a saját személyében egy igen jó tenyésztőt ajánlani. :-))

Elméletben már sokat képződtem, van egy polcnyi szebbnél-szebb kutyakönyvem. Dehát a gyakorlat mindig más.

Mesélnék a két lhasa apso kutyámról is: szóval az elsőt kölyökként vettük, csak sajnos szegényke parvo fertőzéses volt és ezért igen hamar megpusztult. A tenyésztő elismerte a felelősségét (már csak ezért is ajánlok megbízható tenyésztőket: ilyen esetben nem vitáznak). és cserekutyust ajánlott.

Mint azt bizonyára tudjátok, parvóval fertőzött lakásba kb. fél évig nem tanácsos kiskutyát vinni, de felnőtt ebre ez már nem veszélyes. Így aztán elfogadtam gy másfél éves kant. Sajnos rossz tapasztalataim voltak / vannak vele. Előző gazdija rosszul bánhatott vele, mert sokáig nagyon megugatott minden szakállas férfit (előző gazdija az volt, igaz, én is az vagyok...). Ráadásul nehezen lehetett betanítani, elég kezelhetetlen, stb. Aztán vettünk mellé egy szuka kölyköt, azzal már kevesebb gond van. Amúgy a lhasa apso nem sok mindenre jó. A szaglása nem a legjobb, a hallása viszont nagyon kifinomult, ennyiből jó jelzőkutya. Én azért vettem, mert éppen buddhista korszakom volt, és hát a dalai lámának is ilyen van.

A berni pásztorról: egy rokonom kapott két kölyköt. Az anyukájuk berni pásztor, papájuk ismeretlen, de talán skót juhász lehetett - az orruk azért keskenyebb a standardnál. Egyelőre nincs velük sok baj, de azért kertépítészetben már most jeleskednek.