Vukics úr hagyományörző volt, abból az időszakból, amikor látványos, de nem korhű (azaz kutatásokon alapuló, lásd haditorna) vívást csináltak: az egymás kardját-pajzsát ütögető hagyományörző látványvívást. Amikor a Zrinyibe jártam, ott mutogatta nekem a felszereléseket (az akkori időknek megfelelő "lovagi" cuccok voltak). Ez lett továbbvíve a barantába, és amikor én jártam, akkor a kutatás helyett inkább a "majd mi kitaláljuk" című történet ment.  De jó is lett volna, ha nem katonai kiképzést akart volna csinálni az általa kitalált rendszerben, hanem rendes kutatáson alapuló magyar harcművészetet, amit egyébként a felvidéki Daliások megcsináltak. Én látom, hogy a rendszerük az évek alatt nagyon sokat változott előnyére, de nem véletlen, hogy a kezdeti lendület után durván visszaestek. Ami hiányzik az pont az, mint sok más stílusban: az önmagukkal és másokkal szembeni őszinteség hiányát. Nem gond, ha van valakinek saját rendszere. Ezt én találtam ki, én raktam össze, szerintem így működik, és egyébként látjuk, hogy hozza az eredményeket. Nincs ebben semmi szégyellni való. Csak ragaszkodni olyan dolgokhoz, amik nem valók oda, plusz történetet keríteni hozzá, az nagyon nem etikus.

Örömmel linkelem be a harcművészeti villámhárító-t, a kókler részt érdemes elolvasni:

https://mek.oszk.hu/02700/02743/02743.pdf