Ja ja!
Szokták is mondani, hogy vagy kutya, vagy kert!
8 hetesen szereztem egy németjuhász-kaukázusi keverék fiúkutyát. Most 2 éves múlt. Már el merem engedni napközben is, ha nem vagyunk otthon. Amúgy sok kárt csinált a kertben és még a házban is. (Vakolat levakarás, antenna, csengő kábel kiásás-elrágás.)
Tehát kellett mésfél év, amíg megtanulta, hogy mi az amit nem szabad csinálnia.
Sokszor majdnem agyonvertem, olyan dolgokat művelt. Persze csak "náspángolásnak" lehet nevezni, amit kapott.
Minden esetre a kert megállt a fejlődésben a kutya miatt.
Ha elkerítem, vagy megkötöm akkor meg mi haszna van?
Szóval ez egy nagy dilemma számomra. (Tujákat lerágta, kicsi fenyőket "kipisilte", fagyalt megritkította, a kertet szinte feltúrta. A mai napig is porlik a föld, ahol járkál, mert a mancsaival "felszántja" járkálás közben. Ha meg futkorászik, akkor utána el kell gerebjézni a szántások nyomait.
A gyerekeket nagyon szereti, meg minket, szóval mi is szeretjük. Állandóan hízeleg és simogattatja magát. Nem ugatós, csak nagyon éber. Figyel mindenre.
Ja, olyan mint egy medve. Egyszer egy járókelő azt kérdezte, hogy ez kutya? Világosbarna a szőre, a feje meg korom fekete a nyakáig. A szőrével amúgy teli van a kert!
Néha beengedem aludni az előszobába. Egyszer télen bekéredzkedett, pedig nem fázik, szóval beengedtem. Reggel elindult kifelé, aztán visszaugrott, mert -10 fok volt odakint. Azóta nem akar bejönni.
Szóval az első 2 évet nagyon megszenvedtük vele, de megérte, mert nagyon jó kutya vált belőle.
cucu