8. FEJEZET

Az első tanítványok felvétele, és az Úr magaépített kunyhója a pusztában.

38. Jézus pedig hátrafordult és látván ama kettőt amint követik Őt, így szólt hozzájuk:
39. Mit kerestek? - Ők pedig mondák néki: rabbi, (ami magyarul azt jelenti: mester/ hol vagy szálláson?)
1. Ez a szöveg is az előzőknek következményeként tűnik fel, és inkább történelmi, mint szellemi. ezzel ugyanis egyelőre megkezdődik az apostolok ismert felvétele, ami még egészen anyagias a maga nemében, mégpedig ugyanazon a vidéken, ahol .János működött: Betabárában, egy roppant szegényes helységben, ahol szegény halászok laktak, amely oknál fogva a két tanítvány csakhamar hajlékom felől tudakozódik, s mintegy megkérdik, melyik kunyhóban lakom?
2. Minthogy ugyanis megkereszteltetésem előtt 40 napig a vidéken tartózkodtam, s emberi mivoltomat böjtölés és egyéb gyakorlatok által kezdődő tanítói hivatásomra készítettem elő, így történetileg világos és bizonyos is, hogy e célból valami szállásomnak is kellett lennie e vidéken, amely ugyanabban a pusztaságban és roppant sivár vidéken feküdt, amelyet célom `számára legalkalmasabbnak találtam.
3. A két tanítvány jól tudta azt, hogy már egy idő óta e vidéken lakom, mert mintha már néhányszor láttak volna e tájt, anélkül, hogy kilétemet sejtették volna. Azért nem 1s tudakozódnak mindjárt tulajdonképpeni szülőhazám, hanem csak Betabárában lévő szállásom felől, amely helység nagyobbára agyagból és nádból épített szűkös halászkunyhókból állott, amelyek gyakran alig voltak oly magasak, hogy egy férfi egyenesen megállhatott volna bennük.
4. És hasonló, a pusztában eléggé mélyen fekvő kunyhóban laktam Én is, amely önkezem munkája volt. Innen ered a még manapság is szinte minden keresztény országban előforduló remetéskedés.
40. Mondá nékik: Jöjjetek, és lássátok meg! – vele mentek és meglátták, s nála maradtak ama napon. Körülbelül tíz óta volt.
5. Ez a szállás eszerint nem volt mesze attól a helytől, ahol János működött. Ezért is mondottam a két tanítványnak: Jöjjetek és lássátok! – mire mindketten ellenvetés nélkül követtek is, szállásomat hamarosan elértük, és ők nem kevéssé csodálkoztak, hogy Istennek Felkentje a szinte legkevésbé szemrevaló kunyhóban lakik, amely emellett még a pusztaságnak egyik legsivárabb vidékén is van!
6. Ez azonban nem abban az időben történt, amelyen belül jelenleg a keresztény közösségek a 40 napos böjtöt tartják, hanem két hónappal később. Tíz óra volt, amikor a szállást elértük, jelenlegi időszámítás szerint tehát körülbelül délutáni három óra. Akkoriban ugyanis a napkelte határozta meg a nap első óráját, minthogy pedig ez nem mindig ugyanazon időben következett be, az akkori óramegjelölések a jelenlegi napfelosztással nem egyeztethetők pontosan össze, hanem csak körülbelül. Ezért is mondottam fentebb. Délután három óra körül volt, midőn a két tanítvánnyal elértem hajlékomat.
7. Minthogy a két tanítvány naplementéig nálam töltötte ezt a napot, minden kutató olvasóban bizonyára felvetődik a kérdés, vajon mit csináltunk mi hárman hajlékomban, és mellette háromtól nyolc óra tájig? Feljegyzés ugyanis nincs erről sehol.
8. Ez az egyszerű dolog úgyszólván magától értetődő: jövendő hivatásukra oktattam őket, el is mondván, hogyan és hogy kezdem meg tanítói működésemet, és hogy ezen a vidéken miként fogadok majd tanítványaimul az ő szellemükkel és akaratukkal bírók közül még többeket is. Egyszersmind megbíztam őket, hogy tudakozódjanak, tanácskozzanak a többnyire halászokból álló társaik körében, nem akadna-e közöttük, aki hajlandó volna hozzám csatlakozni. Ez képezte ezalatt társalgásunkat.
9. Este pedig elbocsátottam mindkettőjüket, s ők egyrészt igen derült kedéllyel, másrészt igen elgondolkodva tértek vissza övéikhez. Ugyanis feleségük és gyermekeik is voltak, s nem tudták, ezekkel mitévők legyenek.
41. Ama kettő közül, akik Jánostól ezt hallották (Jézus felől) azután Jézust követték: András volt az egyik, Simon Péter testvére.
10. A kettő közül az egyik, akit. Andrásnak hívtak, hamarosan eltökéli magát, és minden áron követni akar. Nyomban fel is keresi testvérét Simont, aki. még valahol hálóival foglalatoskodott.
42. Ez először testvérével, Simonnal találkozik és monda néki: megtaláltuk a Messiást! (Messiás annyit tesz, mint Isten Felkentje. Szellem Felkentje.)
11. Amint némi keresés után megtalálja őt, nincs fontosabb dolga, mint hogy nyakra-főre elbeszélje Simonnak, hogy a megígért Messiást megtalálták egy másik tanítvánnyal együtt , ennek azonban nem volt olyan szilárd az elhatározása, hogy Engem kövessen.
43. (Simon látni óhajtja Jézust,) és András vezeti őt Jésushoz. Jézus meglátván őt, mondá: Te Simon vagy, a Jóna fia: mostantól fogva azonban Kéfásnak (latinul: Petrus-nak) fogsz hivatni. (Magyarul: kőszik1a.)
I2. Didón Simon meghallja ezt Felőlem, élénk kifejezést ad abbeli óhajának, hogy minél hamarabb láthasson, mert ő a keresztelésnél nem volt jelen. András így szól: Ez már ma alkalmasint nem történhetik meg, de holnap virradatkor Nála leszel.
13. Simon, aki minden dolgánál folyton a Messiásról ábrándozott, s azon a véleményen volt, hogy a Messiás majd segít a szegényeken, s teljesen elpusztítja a keményszívű gazdagokat, így szólt: Testvér! Itt nincs veszteni való pillanat! Legott elhagyok mindent, és a világ végéig is követem Őt, ha kívánja. Vezess hát rögtön Hozzá! Hatalmas ösztökélést érzek, úgy, hogy még ma kell Öt látnom és Vele beszélnem! Az éjjel világos és kunyhója nincs távol; induljunk tehát rögtön útnak! Ki tudja, holnap megtalálnók-e még?
14. E sürgetésre András Hozzám vezeti őt. Midőn pedig ezek ketten, már meglehetősen késő éjjel szállásomhoz közelednek, Péter édes elragadtatásában vagy 30 lépésnyire megáll előtte, és így szól Andráshoz: Különös érzés vesz rajtam erőt! Magasztosan édes aggodalom száll meg! Alig merek előre tenni egy lépést, mégis oly forrón vágyom Öt látni!
15. Ekkor kunyhómból a két testvér elé jövök. Ezt fejezi ki az, hogy: megláttam ót. Magától értetődik, hogy e meglátásom elébük jövésemet jelzi, ha valaki úgy, mint Simon, főképpen az
ő szívében jő Hozzám. Ezért legott fel is ismerem, vagyis elfogadom ót, és ő új nevét Országom első osztályrésze gyanánt kapja. Simon is rögtön megkapja a Kéfás (Péter, vagyis: "Szikla a Bennem való hitben") nevet. Már régen láttam ugyanis, mily szellem éltette és élteti őt.
16. Péternek, vagy Simonnak ez a megszólításom elég bizonyítékul szolgált, hogy csalhatatlanul En vagyok az ígért Messiás; Felőlem való kétségnek többé nem is adott helyt szívében, és egyetlen szóval se kérdezett soha, vajon Én vagyok-e az Igaz Egyedüli biztos és érvényes kezese ugyanis szíve volt. Ók ketten mindjárt nálam is maradtak virradatig és többé el sem hagytak.