Köszönöm. Ő évekig bolyongott ebben a kis utcában, mindig kapott valahol enni. Sokszor láttam lelombozódva ballagni, sokszor végigvonult az én kertemen is. Kérdezgettem kié, de senki nem tudta. Megsajnáltam. Nem volt vad, de először a simogatás is idegen volt neki. Nagyon sokáig nem is dorombolt. Egyre jobban megszerette a simítást, majd reggelente az ajtómban várt. Ma már dörgölődzik, dorombol, harap. Ha látja valaki úgy tűnik neki vadul és mérgesen, de nem. Nem nyomja belém a körmeit, és úgy harapdál hogy épp csak érint a fogaival. Ha járkálok a kertben ott is kifigyel, megtámad, elkapja a lábamat és harap. Nagyon szeretjük egymást. Azt külön értékelem hogy a dolgát még mindig nem az én kertemben végzi mindent szanaszét kaparva. Mondjuk így ellenőrizni sem tudom, de hát ez van. Holnap megjön a melegítő párnája, remélem sok télen évezheti a melegét. Drága cica. Így is, meg úgy is.:)

Fiam pici cicája ma sem reggelizett, délután 4-re viszi orvoshoz. Nagyon szörcsög, náthás, de nem levert. Remélem kap valami étvágyjavítót szuriban.