Te az egyikük felé elfogult vagy, de ez nem baj. Igen, igazad van, McCartney történeteket mesél a lányról, akit látott a buszon, meg arról, hogy milyen egy átlagos nap, miközben Lennon az alanyi költő, aki a saját belső világáról tudósít. Nem kizárólagos alapon, mondjuk, hogy átlagolva. Ismétlem, egyik se negatívum, hanem külön attitűd.

Szerintem a hatvanas években McCartney-nak Barry Miles és Robert Fraser lehettek a legjobb barátai, amikor épp nem a Beatlesszel dolgozott, velük lógott a legtöbbet. De, ismétlem, ez se negatívum, nem kell a barátokat mindenáron a melóhelyen megtalálni.