Én kicsit valahol amúgy sajnálom is azt, aki überképzett zenében, mert gyakran látom, hogy az ilyen arcok csak azt a zenét tudják már élvezni, ami bonyolult, technikás, amiből egyből kihallják a tudást és a belefektetett melót.

És az ilyen nem tudja élvezni mondjuk az In My Life-ot (legfeljebb a szólóját), az I Need You-t vagy a Here, There and Everywhere-t, ami szerintem szomorú.

Egyszerűen a zene (vagy bármilyen művészet) nem sport és nem a technika alapján kéne elismerni, hanem amiatt, ad-e neked valamit, megszólít-e vagy sem. És külön szomorú, hogy ezt pont egy művész (Charlie) nem érti.

Igaz, különösen okosnak soha nem tartottam.

Érdekes, Pressernek is a kisujjában van a zene, felteszem, jobban is, mint Charlie-nak, mégis odavolt, amikor May Pang a Lennon által használt hangszereket mutogatta neki - nem azon gondolkozott közben, "én mennyivel technikásabban meg tudnám szólaltatni ezt a zongorát, mint a Lennon!"