Lutra
2020.10.16
|
|
0 0
96079
|
Polgár Teréz Eszter
Levitáció
Mikor az embert lebombázott házának romjai alól kiráncigálták, megrázkódott, s azt mondta: Soha többé.
Legalábbis nem azonnal.
(Günter Kunert: Egyesekről, akik túlélték
Kalász Márton fordítása)
mint letakart bútorokon a hófehér lepel hegyet-völgyet formáz rajzolni kellene ráncot vet unottat nevetőst sírósat részeget hová mit gyűrtek az évek évtizedek nincs eleje vége ha lerántaná egy kéz hogy titkaim elérje azt sem tudná hol fogja meg csippentse össze vagy csak húzza-húzza nem olyan fontos legyintene
szép lassan eltünedezik minden alóla felejtek egyesével és csoportosan mi hiányzik, mi nem hiányzik egy emléknek annyi verziója van szorgos hangyák hordják el ami történeteimből megmaradt férfiak nők távoznak futószalagon mozdulatlanul hanyatt apám anyám bárkik lehettek elveszítettem tényleges korom szerelmeimmel együtt vonulnak a legvégsőbb soron felülről nézem mint műtétjüket visszatérésük előtt egyesek
a nagy fehér vászon lebeg levitál elég sok bűvész irigyli trükkömet
|
|