HÚZ, HUZ

(hu-oz) áth. m. húz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Gyöke a fáradságból, erőködésből származott fuvó hu hang, s ennél fogva hu-oz, tulajd. am. gyakori vagy folytonos hu hangon fúj, piheg, (mint űz = ü-öz, az ü hangon kiáltoz, vagy ü hangon vagy ü hangot okozólag kerget, hajt valamit). A fuvást, pihegést jelentő h betü megvan a latin trah-o, veho, német zieh-en és tót tah-at igék gyökeiben is......

SZAKAD

......Mind ezen jelentésekből kitünik, hogy ez igében alapfogalom az elválás, távolodás, szétbomlás. Minél fogva gyöke azon sza, melyből szana (szét) szór (sza-or) és szab is alakultak, s rokon hozzá a vékonyhangú sze, és te, melyből szét, té, téved, tétova, téltúl, stb., származtak. A törökben szakat Hindoglu szerént am. estropié; rompu, cassé. V. ö. SZA, gyökelemet; és SZAB, SZAK gyököket.

A húz és a szakad két különböző gyökből ered, mint az látható.

A nem létező ugor korban sem volt ez másképp.