A Budapest–Vezér utca lelőhelyen feltárt hun ifjú koponyája (12673. leltári jelzet) és tudományos alapú arcrekonstrukciója (az arcrekonstrukciót Kustár Ágnes készítette)

A Kárpát–medencéből több gazdag, a hun vezető réteghez köthető temetkezést ismerünk, ám ezek rendre úgynevezett halotti áldozatok, vagyis olyan sírok, amelybe nem az elhunytat tették, hanem csak bizonyos tárgyakat helyeztek el szertartásosan. Ezért különleges az a sír, amelyet 1961-ben találtak meg a budapesti Vezér utcában egy építkezés során. Ez nem csupán egy, a hun arisztokráciához tartozó személy tárgyait, de magát az eltemetettet is tartalmazta. Az embertani vizsgálatok alapján egy alacsony termetű, körülbelül 160 cm magas, vékony csontozatú, 20 éves kora körül elhunyt férfit helyeztek ide végső nyugalomra. Csontjain sem sérülés, sem betegség nyomai nem látszódtak, ezért nem tudjuk, hogy mi okozhatta a halálát. A koponyáján az europid és mongoloid földrajzi változatokra jellemző ismertetőjegyek egyaránt megfigyelhetők voltak. A csontokból nyert DNS-en elvégzett eddigi genetikai vizsgálatok is megerősítették, hogy – legalább részben – belső-ázsiai ősökkel rendelkezhetett.

A fiatal férfit a rangjához illően gazdag melléklettel helyezték nyugalomra: aranyozott lószerszámokat és csatokat, valamint feltehetően ruhadíszként szolgáló gránátberakásos aranylemezkéket is találtak a sírjában. A halott lába mellett egy ló koponyája is feküdt, amelyhez bronzcsengő és vaskolomp tartozott. Ezek nyelvét – ázsiai eredetű hun szokás szerint – a sírba helyezés előtt szándékosan eltávolították.

Szerző: Évinger Sándor (Embertani Tár)

sáfár