Kedves Vang So,
Meg kell szereznem majd az említett Buksz számot, ami sajnos a weboldalukon nincs fenn. Amíg nem olvastam, csak a te példáidra tudok reagálni. Az aranykor önkényesnek látszó kiterjesztése látszólag áll, de nagyon is figyelembe kell venni, hogy Hamvas az aranykor szót ebben az értelemben nem a négy korra osztott maha-yuga tanára alkalmazza, hanem szembeállítja az apokalipszis korát az "aranykorral". Továbbá jogosan használja még az ortodox yuga-vádán belül is, ha itt nem jugára, hanem alpa-jugára (vagy alpalpa-jugára) gondolunk. Azt, hogy az analógiák mennyire alátámasztottak vagy sem, konkrét példák vizsgálatával lehetne talán eldönteni, megnézem majd mit ír a BukSz.
Viszont nem hinném, hogy Hamvas a "közvetítők közvetítője" lenne, a közvetlen forrásokat maga is tanulmányozta, többet le is fordított. Ha ezekkel kapcs. egy gondolat valamely más szerzőnél pontosan ki lett fejtve, az erre való hivatkozást nem tartom elvetendőnek. Épp ellenkezőleg, olyan magasrendű személyiségekre hívta fel a figyelmet Mo-n először , mint pl. az említett René Guénon.
Írod:
"Így történt példul az indiai misztika "én" ill. "Én" és "Semmi" fogalmával, Hamvasnál pontosan megfordulnak ezek eredeti jelentései."
Ezt hol? A Scientia sacrára gondoltál? Átfutottam az "ember a Védanta szerint" fejezetet. Itt szó nincs felcserélésről. Melyik könyvre gondolsz? Furcsállanám egyébként, ha Hamvas egyáltalán bárhol szólna a "semmiről" a keleti metafizika kapcsán. A Scientia sacrát én egyébként átfogó, de bevezető jellegű műnek tartom, fokozottan igaz ez az I., kevésbé a II. kötetre. A III.kötet, a Kereszténység már egészen más kategória.

A "prófétizmusról"- Ezt sokan Hamvas szemére vetik. Mitakarittez? - Kijelentget..
Úgy emléxem, éppen az emlegetett Tabula Smaragdina/Mágia Szútra kötetben van szép hosszú fejtegetés az imaginációról, ennek teremtő erejéről és a megvalósításban játszott szerepéről. Amit tesz - imagináció.

- Olyan modatokat ír le, hogy az ember legszívesebben ott helyben a magmáig süllyedne le ha magára gondol.
Elfogadom, hogy mondjuk a Patmosz nem a legkellemesebb olvasmány az ember kicsiny tömör egójára nézve, így értem az ilyen irányú indulatokat is, hozzátéve hogy ezek az indulatok pont a megfutamodást, és az ego kétségbeesett körbefalazását jelentik. Hamvas írásmódjának célja pont ennek ellenkezője lenne, azaz az embert ráébreszteni önmaga átvilágításának szükségességére, létrontásának felszámolására - ennek ad lökést.