Nagyon kemény dolog lehet Beatle-gyerekként létezni. Szerintem egyedül Zak Starkey-nak sikerült valódi, objektív szempontok szerint is értékelhető teljesítményt nyújtania a zeneiparban. Persze mint hangszeres muzsikus és nem szerző. A többiek (Julian, Sean, James, Dhani) valamiért mindenáron késztetést éreztek vagy éreznek a jelenben is, hogy saját szerzeményekkel próbálkozzanak. De ez egyszerűen egy lehetetlen feladat. A hallgatóság (99%-ban Beatles rajongók, akik egyáltalán figyelmet fordítanak rá) önkéntelenül az apjuk munkásságával veti össze a produkciót, az meg fényévekkel marad el tőle. Mert hát mégiscsak a Beatles tagjairól van szó...

Egyébként az, hogy Sean elpönget 1-2 dalt az apjától egy tribute koncerten, meg néha közreműködik más előadókkal egy-egy feldolgozásnál, vagy hogy remixelgeti a Lennon albumokat szerintem még bocsánatos bűn. Lehetne rosszabb is. Ha én születtem volna John Lennon fiaként, eszembe se jutna, hogy saját szerzeményekkel fárasszam a nagyérdeműt. Gátlástalanul kimaxolnám a zenei örökségben rejlő lehetőségeket: John Lennon tribute műsorokkal hakniznék világszerte, évente adnék ki lemezeket az apám szerzeményeivel és duettben énekelném az eredetivel a Jealous Guy-t, a közönség meg visítva zokogna, mint Keresztes Ildi az X-faktorban. A Beatles rajongók (amilyenek mi is vagyunk), meg feltétel nélkül vennék... Szóval tiszta szerencse, hogy nem így van.