Bocsánat, hogy megint én és megint hosszan, de hátha valakinek érdekes ez is. :)

 

Gimiben rendszeres Metal Hammer-olvasó voltam, aztán ahogy az ízlésem változott, egyre kevesebb olyan zenét találtam benne, amit hallgatok is.

Lényeg, hogy időről időre felbukkant benne a fura nevű Enuff Z’Nuff együttes épp aktuális lemezének kritikája.

Mivel egy időben az újság minden betűjét kiolvastam, sok olyasmit is átfutottam, amit nem ismertem vagy nem igazán érdekelt.

Itt viszont egyből feltűnt, hogy az EZ énekesének, Donnie Vie-nak a hangját minden alkalommal Lennonhoz hasonlítják, a zenekar zenéjéről pedig egyenesen azt írják, így szólt volna a pszichedelikumokkal telepumpált Beatles a ‘80-as évek Los Angelesében.

Szó se róla, kinézetre az EZ igazi csiricsáré ‘80-s LA-i glambanda – zeneileg viszont szerencsére (nagyrészt) nem.

Tényleg erős a Beatles-hatás, ráadásul jó pár Beatles ill. Lennon-dalt is feldolgoztak hosszú karrierjük során (volt, amit lemezen, volt, amit koncerten és olyan is, amit Donnie Vie szólóban).

Ugyanakkor azt mondani, hogy Vie hangja totál Lennon, legfeljebb olyan mondhatja, aki nagyon felületesen ismeri utóbbit (mint saját bevallásuk szerint a hammeresek).

A Strength című EZ-lemez egy nagyon jó Beatles-hatású hard rock lemez, de azóta tudom igazán értékelni, mióta elengedtem ezt a Lennon-párhuzamot.

Addig amíg úgy hallgattam, hogy arra figyeltem, mennyire lennonos az ének, zavart, hogy ami nála karakter volt, itt manír és zavart, hogy szerintem Vie hangja minden híresztelés dacára inkább egy rész dylanes orrhang, egy rész szikorarobis nyávogás és egy jó adag Julian Lennon.

Komolyan, konkrétan a Valotte egyes dalai ugrottak be Vie énekét hallgatva, mint bármi Johntól.

Viszont onnantól, hogy nem vontam párhuzamot, már nagyon tetszett a Strength album, amiről az allmusic.com egyébként egyenesen ezt írta:

“Arguably the greatest Abbey Road tribute and/or rip-off of the early '90s (depending on who you ask)”

Igaz ugyanakkor, hogy előtte meg ezt írják: “Take away three or four of its 14 tracks, and Strength would be a perfect album” Tehát nem kimondottan eredeti, nem is tökéletes, de nagyon jó lemez ez, érdemes belefülelni.

Más megközelítéssel dolgozik az EZ, mint az Oasis (hiszen a hard rock felől közelítenek és évekkel előttük: Gallagherék épp csak megalakultak, amikor a Strength Vie-ék második albumaként megjelent) és kisebb hatásfokkal: Liamék világsztárok lettek (Angliában meg félistenek), Vie-ékat viszont elsöpörte Seattle és a nagyobb közönségsiker küszöbétől az underground peremére szorultak, zugkiadótól zugkiadóhoz vándorolva.

Mai napig léteznek, sajna már (többedjére) Donnie Vie nélkül, aki szólópályára lépett, felvette a Strength teljes akusztikus változatát (úgy is egész jó, csak a hangzás fapados sajna a még nagykiadós '91-es lemezhez képest) és továbbra sem tagadja meg a Beatles hatást, 2014-ben duplaalbumot csinált, kicsit talán túlságosan is kézenfekvő borítóval és címmel: 

:)

Azt pedig, hogy mennyire lennonos a hangja, legkönnyebben ezt hallgatva lehet megítélni:

https://www.youtube.com/watch?v=nFhhMwBxF3E