Szerintem ez tipikusan olyan mérés, amit nem lehet  a szokásos lineáris jelanalízis keretein belül megoldani. Ott akármilyen technikát alkalmazol is, be vagy szorítva az időbeli és a frekvenciabeli felbontás között fennálló inverz összefüggés korlátai közé.

Egy kiút valamilyen nemlineáris elemzés alkalmazása. A legismertebbek a korrelációs eljárások, egy autokorrelációs függvény ugye már másodfokú nemlinearitást tartalmaz. Az autokorrelációs függvényből aztán koszinusz transzformációval elő lehet állítani a teljesítményspektrumot is, de erre persze megint érvényes lesz a frekvencia és időtartományok közötti inverz korlátozás. Itt nincs semmi nyereség, hanem ott van, hogy a korrelációs transzformációban lévő eltolási idővel nyersz egy új dimenziót, az abszolút idődimenzión túl. Miközben a koszinusztranszformáció rövid ablakfüggvényével követheted a jel időbeli abszolút változásait, a korrelációs transzformációban egy másik, ettől hosszabb ablakfüggvényt alkalmazhatsz, amin át hosszabb átlapoláson keresztül mérheted a jel saját múltjához (vagy keresztkorrelációs technika alkalmazása esetén egy referenciajelhez) képesti relatív változásait. A relatív frekvenciaváltozásoknak megfelelően lebegő korrelációs függvény kiértékelésével így finomabb frekvenciafelbontásban lehet mérni a relatív változásokat, mint amit a rövidebb ablakfüggvénnyel előállított spektrum abszolút frekvenciafelbontása lehetővé tesz.