Időnként olvasgatok itt mások házasságbeli helyzeteiről, véleményekről. A hozzászólások alapján a nők többsége sokkal alacsonyabb libidóval bír, mint azt a hites férje elvárná. Akkor figyeljetek:

Időnként ránk jön Emmával, h keressünk egy ffi.-t harmadiknak. Legutóbb a nyár közepén történt hasonló próbálkozás részünkről. Az egyébként nem túl sok jelentkező közül kiválasztottunk kettőt és ismerkedtünk írásban. (az egyikkel már korábban többször is találkoztunk, de nem jutottunk el a tettlegességig.) Most sem sikerült vele semmi, mert egy semmiségen fölhúzta magát és elköszönt. Szerintem humorral is fogadhatta volna (egyébként Emma írt vmi merészet) de annyira érzékenyen fogadta, mint egy szende szűz az óvodásnak fölolvasott meséből.

A másik személlyel beszéltünk telefonon is és mivel egy időben nyaraltunk a Balatonon egymáshoz közel, fölmerült részéről a találkozás lehetősége. Nem zárkóztunk el, de mikor konkrétumra került a sor, elhallgatott. Bő hét után  - már itthon - Ő maga feszegette a találkozást és az időpontot meg is adta. Mivel kötöttek voltunk akkor, de lemondani nem akartuk, mi pedig a helyszínt merészeltük javasolni. No, ekkor érintkeztünk utoljára, mert ő is fölszívódott.

No akkor hogy is van ez az elhanyagolt férj szerep - mert mondanom sem kell, h mindketten hasonló cipőben járnak?

Itt rinyálnak sokan, h a felesége semleges neműként kezeli és sokan kitekintenének, de ha már nem csak beszélni kellene, akkor köd előttem, köd utánam !