Pulaiék furcsa számítási metódusa:

 

"... Az ábrából könnyen kiolvasható adatokat most nem írnák le újra, de egyetlen összeadást azért érdemes elvégezni, ahogy azt a Népszava is megteszi. A baj csak az, nem magyarázzák meg, hogy jutnak arra a megállapításra, hogy:

"a Fidesz előnye 49:48 arányra olvadt".

Ugyanis vagy elszámoltak egy egyszerű összeadást, ami elég valószínűtlen, vagy úgy döntöttek, kihagyva a Kutya-pártot és a Mi Hazánkat (a nyolc párt együtt 47%-on áll), a hat párthoz inkább odacsapják az "ellenzéki összefogás" kategóriát is. Ezzel nyernek rögtön egy százalékot. Mi ez utóbbira szavazunk, de ezzel meg az a gond, hogy egy négyszázalékos halmazt adnak hozzá az egészhez (a hat párt támogatottságához), feltételezve a teljes ellenzéki átszavazást. Sőt, ha nagyon rosszmájúak akarunk lenni, akkor tulajdonképpen kijelenthető, egy hetedik pártot kreálnak a másik hat mellé.

Ha külön indulnak a pártok, tehát a képletből kihagyjuk az "összefogás" kategóriát, akkor pedig még értelmetlenebb arról beszélni, hogy az ellenzék 48, illetve 47%-on áll, hiszen az egyéni választókerületekben mindenképp szétszóródnak a szavazatok.

Az egyelőre hatpártinak tűnő, bár legfeljebb sajtó és szándéknyilatkozatok formájában létező összefogás "31:30" arányban vezet az összes megkérdezett körében is. A gond csak az, a Népszavánál megint hozzászámolták az "ellenzéki összefogás pártot".

 

Talán szakmai integritásának köszönhetően azt azért a Publicus is elismeri, hiba lenne csak úgy simán összeadni a választási koalíciót tervező pártok támogatottságát, hiszen ahhoz teljes átszavazási hajlandóságra lenne szükség, ami tegyük gyorsan hozzá, szinte elképzelhetetlen. Még szerintük is! Kár, hogy ez a lényegi tény a cikk végére szorult, és nem az írás azon részén kapott helyet, ahol a fenti eredményeket ismertetik."

 

Módszertani furcsaságok

 

Hehe.