A gravitáció hatással van a fényre.

 

AS. Eddington és FW. Dyson a fény sebességnövekedését bizonyította a 1919 május 29.-én történt napfogyatkozás megfigyelésével Principe szigetén (Nyugat Afrika).

Azt feltételezni, hogy a gravitációs hatás csak oldalirányból működik viszont 'hátszélként' vagy 'szembeszélként' nincs hatással a fotonra, az felületesség.

Ha a fotonra oldalirányból hatással van a Nap gravitációja, akkor feltételezhetően (nyilvánvalóan) a Nap felé radiálisan közelítő fotonra is hatással van és ezáltal a fotont gyorsítja.

 

A fény sebességnövekedését Pound és Rebka Mossbauer hatáson alapuló kisérlete egyértelműen bizonyította. A leeső fény 22 méter zuhanás után elromlott.

 

A gamma fotonok megnövekedett sebességét a nyelő lefelé mozgatásával kompenzálták (a nyelőt egy hangszóró membránra szerelve rángatták) és így a zuhanó foton "megjavult", fényesen megdöntve ezzel az elmebeteg fénysebesség állandóságot.

 

Soha nem vizsgálták a fény függőleges sebességváltozásait, az MM kisérletek szigorúan horizontális mérések (higany felszínen forgatva).

 

Amennyiben nem forgatod, hanem csak leteszed az asztalra, akkor a Föld tudni fogja a fizikát és szinuszos napi és éves ciklusokat lehet kimutatni.