RP-DDK 1: Szekszárd-Grábóc

 

Ez a nap is felvirradt végre!

Már a május végi OKT befejezéskor elhatároztuk, hogy ősszel a DDK-val folytatjuk, szeptemberben viszont a kedves puskás bácsiktól nem lehetett, így hát október első vasárnapján került be a szép új füzetünkbe az első pecsét.

Az időjárással szerencsénk volt, a hidegfront már áthúzott felettünk, nem esett, de nem volt hideg, szépen sütött a nap és a levegő valami hihetetlen módon kristálytiszta volt!

 

Előző este még megnéztem az 1milliólépés idevágó fejezetét (hm, Roki itt még boldogan ölelget a záróbulin egy hölgyet), ezért aztán fent a szőlőhegyen vártam is azt a szőlőfürtös kilátópontot de csak nem akart megérkezni.. A Bati-kilátónál aztán előszedtem az atlaszom ami beigazolta gyanúmat, hogy azt mi most a jelenlegi DDK-val elkerültük.

 

Ha már atlasz és film: sajnos úgy alakult hogy mindkettővel szembe megyünk. Az OKT-n szerzett tapasztalatok birtokában eldöntöttem hogy ha megszakításokkal is, de folyamatos végigjárás lesz, azaz minden túrát ott folytatunk ahol az előzőt abbahagytuk. És valahogy nagyobb katarzist vízionálok egy írottkövi befejezésnél mint egy szekszárdinál.. úgyhogy Szekszárdon kezdünk és így az atlaszommal meg a filmmel is szembe megyünk :-(

 

És javarészt megyünk, bár most az emlékek visszaidézése közben épp ott tartok, hogy a Bati-keresztnél ülünk és energiát pótolunk. Ez volt az a kereszt ami a filmben le volt döntve és hosszasan fotografálták? De jó, hogy már nem ilyen..

 

Van forgalom rendesen, bicajos, egy középkorú pár akivel nem sokkal később ismét találkozunk ahol ők energiapótolnak.. kilátónál is ezer ember és kétezer gyerek legalább (a hangjukból ítélve meg a duplája..)

 

Kilátó után a Szarvas-szurdik emeli még a wow-faktort, még szerencse hogy nincs akkora sár mint amit képzeltem, mert akkor a hátsónkon csúsznánk mint valami bob-pályán :-)

 

Újabb hatalmas szőlőbirtokok következnek, tábla szerint a Vesztergombi pincészethez tartoznak, nem vagyok egy borivó fajta, de ezt a nevet még én is ismerem. Hogy mennyire jók a boraik emiatt fogalmam sincs, de így a méreteket elnézve még az is lehet, hogy valóban szőlőből készül..

 

Minden nagyon klappol ezen a túrán, de valami hiányérzetem azért van. Bizony, a sárga táblák! Ide nem jutott? De aztán előbb MTSZ-es betonoszlopok jőnek felvezetés gyanánt, majd egy csomópontban végre olvasgathatjuk a sárga táblákat! Kár, hogy végcélunk nincs kiírva sem erre, sem a következőre, sem az azt követőre, talán az azutáni utánin amikor majd a sárgával találkozunk, na azon már rajta lesz..

 

Setét-völgyben jobbnál jobb sátorhelyek, innen még két dombocskán kell átmásznunk hogy a kocsinál legyünk. Hát bevallom ezek már annyira nem hiányoztak de ha már itt voltak, átmásztunk rajtuk. A jelzésfestők az egyik kanyarban jól megviccelték a népeket, mert a nyilacskás jelzéseket mintkét irányból leszürkítették számomra ismeretlen okokból.

Következő dolog ami most így felötlik egy elhagyott vadászház komplexum egy jópofa réten (tábla szerint Verebes-völgy), ennek is volt egy sajátos kisugárzása, hogy azt ne mondjam, lelke.

 

Grábóc előtt kiérünk az egyébként annak rendje-módja szerint sárguló és avarszőnyeget növesztgető erdőből, egy állattartó telepnél még egy utolsót emelünk a pulzusunkon, bár hegymenet már nincs, de lesből "mostmegeszlek"-et ugató roti az van, még szerencse hogy nem volt szabadon..

 

Grábócon zajlik az élet, ősöreg Suzukit vontatnak szerelőhöz, szerelés után pedig van szerencsénk a próbakörök látványát is élvezni, hát hangja az mindenesetre rendben van a járműnek :-)

Pecsételés után (aholis sikerül rossz helyre bélyegeznem, grrr) még elnézek a kálváriához, két kiskölök jön szembe beszélgetve: "szoktál geoládázni? hát az meg miaszar?" Ejnye.. Ha tudták volna hogy épp geoládázni megyek.. Ha tudtam volna hogy ládázás közben még sokkal cifrábbakat lesz alkalmam hallani tőlük (nem, nem követtek, olyan szinten ordítoztak egymásnak hogy akaratlanul is végighallgattam)

 

Terv szerint 3 hét múlva innen folytatjuk Bátaapátiig, aztán pedig téli szünet..