A metró egy konfekciótermék volt és alapvetően a négytengelyes, 20m körüli hosszú, négyajtós, hosszanti pados kocsi a mai napig az. Elfér rajta sok ajtó mert alig van ülőhely. Alig van ülőhely mert alig kell. Mert a rövid az átlagos utazási távolság.

Azt talán könnyen be lehet látni hogy alig volna jó cél tömegeket állva, vmax 80-nal utaztatni Pomázra, pláne Tökölre, Ráckevére.

Gyakorlati példa nagyon sok mindenre van, de az évszázados metró-kaptafa erre éppen nem a legjobb. Elhangzott a párizsi RER, ami arról híres hogy iszonyatos embertömegeket szállít elővárosi, órás menetidejű távolságokból belvárosi mélyállomásokra. Igen, ők felvállalják hogy a nagyobb forgalmú állomásokon 30 másodperc helyett akár 1 perc is lesz a menetrendi tartózkodás. Mindez annak érdekében hogy ülni lehessen.

Ilyen módon nem téved az aki a hév jövőbeli paramétereinek meghatározásakor legalább egy órát szán Párizs vasúti rendszereinek tanulmányozására. Van ott minden, metrószerű metró, hévszerű RER és a hagyományos, fejpályaudvaron koppanó elővárosi vasút is. Mindhárom markánsan különböző.