Guy Goffette

Aranyszemcsék a sárban

Mondják, hogy nap után eső, hogy a hegyek
után a tenger, a szerelem után meg,
és menni, menni. Holnap, mikorra minden,
mikor lesz minden, amikor.

Holtak ígérgetése ez, ha élni több,
mint várni és remélni. Tűzre vetett hamu,
kicsit fellobban még aztán kialszik
vigasztalan: az éjszaka

leszáll, a hajnal földereng, eltelt egy nyár.
Máris? kérdi a tanyák füstje, míg az
állatok, kikben harag nem él, csak gyűjtik egyre
aranyát az időnek, aranyát

sóvár, oly hamar csukódó szemeinknek.

_{/Tóth Krisztina ford./}