RnD Creative Commons License 2020.10.01 -1 6 325

Most hogy itt az első szünet a bajnokságban és a csapatok túl vannak már hat-hét meccsen (a Fradi, az ETO, a Békéscsaba és a Kisvárda ennek csak a felén, ilyen-olyan okokból…)  nézzük ki hogyan kezdte a szezont:

 

 

A felsőházban egyértelmű csalódás a Siófok játéka: az ETO ellen hazai pályán negyven perc után feladták a meccset, utána Debrecenben teljesen motiválatlan, ’legyünk-túl-rajta’ hozzáállással kikaptak, és ezzel a bajnoki címért folyó harcból ki is szálltak. Októberben játszanak a középház komolyabb csapataival és most már ellenük sem mehetnek biztosra. De a keret változatlanul nagyon erős, semmi olyan gond nincs amin egy edzőcsere ne segítene és a felsőházi rangadók jövő évben jönnek majd…viszont az is igaz h a Siófok komoly lépéshátrányba került az ETO-val és a Fradival szemben.

 

 

A középházban sokáig a Debrecen botladozása jelentette a meglepetést, de utolsó meccsükön a Siófok elleni győzelem visszahozta – vagy inkább meghozta – a játékosok önbizalmát és végre a pályán is összeállt a játék. De két be nem tervezett vereséggel, sérülések tizedelte csapattal így sem könnyű idők jönnek majd, két új igazolás – és végre egy jó balszélső – sokat segítene, mert ezzel a kerettel inkább az NBI hatodik helye tűnik jelenleg reálisnak.

 

A középház meglepetéscsapata a Mosonmagyaróvár. Igaz, nekik van az egyik legerősebb keretük, vagy legalábbis náluk a leghosszabb a kispad, bár a ’tizenhat azonos képességű játékos’ - amiről mostanában beszélnek - kicsit azért túlzás. De az első hónapban sikerrel túljutottak már az igazán fontos meccseken a középházban, októberben négy könnyebb és két jóval nehezebb (ETO, Siófok) ellenfél következik, ezért most a Móvárnak áll a zászló, az őszi félszezon végén övék lehet a negyedik hely a tabellán.

 

Játékerőben kifejezetten jónak tűnik a Kisvárda is, és ha nem lennének többen sérültek (Termány Rita, Milosevic-Litre, Karnik Szabina, Habánková) a középház első felében is lehetnének. A csapat extra motivált és a játékuk is változatos, most már csak szerencse kellene h végre mindenkit pályára lehessen küldeni. A Vác egy kivétellel hozta a fontos meccseket (és Móváron is majdnem pontot tudtak szerezni) a kezdősor most is jól, sőt kiválóan játszik, cserék azonban továbbra sincsenek és akik lennének azok változatlanul inkább a kispadon ülnek. Szeberényi Flóráról támadásban hamar lemondtak, a saját nevelésű balátlövő, Bárdy Noémi hat meccsen alig kapott félórát (és annak is a felét a juniorokkal kiálló Érd ellen). Kuczora Csenge is egyre kevesebbet van pályán. Persze amíg a kezdősor bírja, addig ez nem probléma, de messze még az év vége…

 

Az MTK nem volt szerencsés eddig, két meccsét el kellett halasztani (mint kiderült nem valós) vírusos esetek miatt, Vácon egészen gyenge játékkal kaptak ki, utána otthon a Móvártól már csak egy góllal, de úgy hogy szinte végig vezettek előtte. Az Érdet és a Szombathelyt sikerült legyőzni, és úgy tűnik Vova visszatért a tempohandball-hoz (ami már korábban is kedvenc játéka volt, Tóth Esztitől és Karnik Szabinától is észvesztő sebességet várt el a pályán). Aztán hogy ez a mostani kerettel mennyire megvalósítható, majd kiderül. Vova csapata ahogy múlik az idő általában egyre jobb és egyre motiváltabb, a hangulat a pályán már most is kitűnő, úgyhogy az MTK-szurkolók lehetnek optimisták (mégha a meccseket nem is látják, mert se nézők, se on-line közvetítés nincs az Elektromos csarnokból…)

 

A Szombathely csapatába többféle különböző helyről és múlttal jöttek játékosok, őket kell egy csapattá formálni. Ez idén egyelőre nem sikerült, Bandelier gyenge formában van, a tavaly ígéretesen kézilabdázó Horváth Petra és Virág Nonó háttérbe szorultak, az újak közül Orbán Adri még nem az igazi, a balkezes átlövő, Marija Agbaba megkapta a lehetőséget, talán túl sokat is, de mostanáig csak két meccsen bizonyított. Igazából Pődör Beki az aki előbb irányító játékával, aztán nem akármilyen góljaival vitte előre a csapatot, ő és a beállós Gorilszka. Negyven-ötven percig így is meccsben tud maradni az SZKKA, idegenben a Debrecen és az MTK ellen például, de ennél feltétlenül jobb játék kell ha a középház első felére aspirálnak.

 

A senki földjén – ez az igazi no man’s land at NBI-ben - valahol a középház és az alsóház között félúton, a Dunaújváros a vártnál jobban szerepelt, az első héten legyőzték a Szombathelyt és utána Bulath Anita nélkül is az utolsó percig harcban voltak a pontokért a Debrecennel, de ezek a meccsek – és a NEKA elleni is – hazai pályán, Rácalmáson voltak, októbertől idegenben már nehezebb lesz. A Fehérvár hozta azt a formát amit nagyjából várni lehetett, győzelmet az Újváros ellen, negyvenöt percnyi jó játékot a Móvár, kiélezett végjátékot a Vác ellen…ezek után váratlanul jött a megsemmisítő vereség a NEKÁ-tól. Deli Rita lemondott, új edzőt most keresnek, októberben három nyerhető meccsük lesz, ráadásul Fehérváron, kiesési gondoktól szerintem még nem kell tartani…

 

 

Az alsóházban a NEKÁ-val hazai pályán igencsak számolni kell, a Békéscsabát és a Fehérvárat miszlikbe aprították (33-22, 34-24), a Szombathely ellen öt perccel a vége előtt még győzelemre álltak (29-31). Idegenben már nem ilyen pozitív a kép:  két olyan meccset is elveszítettek amit hozhattak volna, Érden és Újvárosban (vagyis Rácalmáson). Az Érd hősiesen küzdött az ETO, a Siófok és - még tartalékosan is - az MTK ellen, de továbbra is kevesen vannak és a kezdősorból szeptember végére többen megsérültek (Walfisch az utolsó két meccsen nem játszott, az ő kiesése hosszabb távra igencsak nehéz helyzetbe hozná őket). A Békéscsaba közben három hét alatt teljesen reménytelen helyzetbe jutott: Borgyos Panna megsérült és nem lesz már ebben a szezonban, Vámosi Pannát visszahívta a Debrecen, leginkább használható légiósukra, Mitrovic-ra idén nem számíthatnak…Mindössze öt NBI-es tapasztalattal bíró mezőnyjátékossal biztos kiesőnek számítanak, hacsak nem igazolnak három-négy játékost belső posztokra minél előbb.