Kedves DcsabaS_!

"Akkor sajnos azt kell mondjam, hogy NEM értünk egyet! Az, hogy a legegyszerűbb lehetséges magyarázatot célszerű választanunk ökonómiai szempontból, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezzel kiválasztottuk az igaz, vagy helyes magyarázatot!"

(Attól tartok ennél a pontnál nagyon mély - filozófiai - szakadék szélére érkeztünk. Na jó, egyensúlyozzunk kicsit! : ) Alighanem most jött el a definíciós fázis ideje. Szóval én úgy gondolom nem érdemes abszolút, végsô igazságot tételeznünk általában sehol, semmi mögött; érdemesebb az "igaz", "helyes" magyarázat alatt azt érteni, ami az adott pillanatban a lehetô legjobb eszköznek mutatkozik a valóság leírására - és igen, energetikai tekintetben is a lehetô legspórolósabb. : )

"Ellenpróba: bármikor felszínre kerülhetnek olyan új tények, amelyek ellentmondanak az egyszerű - és általad igaznak elfogadott - magyarázatnak, miközben továbbra sem mondanak ellent egy talán kissé komplikáltabb, másik magyarázatnak!"

Ebben a pillanatban természetesen a másik, komplikáltabb magyarázat lép elô "ökonómiailag legkedvezôbb, legegyszerűbb, legigazabb" változattá, mivel a régi egyszerű immár nem igaz magyarázat, hanem olyan modell/hipotézis, amely a tapasztalati tényeknek ellentmondó, azaz elégtelen, azaz hamis. Hol itt a gond? : ) Működik továbbra is szépen a borotva...

"Vagyis így tényleg elveszne az igazság objektív jellege,..."

Miért? Az "igazság objektív jellege" kifejezést én csak úgy tudom értelmezni, ha hozzátesszük: ´..., ahogy azt mi, emberek, érzékelni vagyunk képesek´. Mert hiába abszolút igaz (félre: különben nem is tudnék jó definíciót adni erre a kifejezésre) valami immanensen, ha ahhoz semmiféle módon nem lehet az emberiségnek köze. Számunkra pedig úgy gondolom mindig az a "legobjektívebb igazság", amit épp (hipotetikus) közös tudásunk annak tételez.

"...mert az azon múlna, hogy ki mennyit tud. (Ráadásul minél kevesebbet tud valaki, annál több igazságot mondhatna...)"

Ez így is van. : ) Tényleg attól függ mit tartunk igaznak, hogy mennyit tudunk. És attól, hogy emiatt a buta/korlátolt/fanatikus (= önmagukat szigorúan behatárolt ismeretelméleti keretek közé szorító) emberek valóban megdöbbentô magabiztossággal nyilvánítanak ex cathedra véleményt bármilyen tárgyban, még nem kell félteni az "igazságot", merthogy szerencsére nem ôk képviselik/határozzák meg az emberiség közös tudását, a tudományt.

"Amikor az igazságot akarjuk megállapítani, azt kell észben tartanunk, hogy egyáltalán nem minden kérdésben tudhatjuk, hogy mi az igazság. Vannak az adott helyzetekben (axiómarendszerekben) eldönthetetlen kérdések (lásd Gödel). Az ismeretek (illetve az axiómarendszerek) bővülése lehetségessé teheti egyes korábban megválaszolhatatlan kérdések megválaszolását, de ez nem változtat azon, hogy az új helyzetben is felbukkannak ott megválaszolhatatlan kérdések."

Teljes mértékben egyetértek.

"Amikor jobb híján (vagy egyszerűsítés képpen), azaz didaktikai, illetve ökonómiai szempontokból az egyszerűbb lehetőségek mellett döntünk, rendkívül fontos "leszúrni egy útjelző karót", hogy tudjuk hol az a pont, ahová majd vissza kell térnünk az igazság megállapítása végett, amikor bizonyos újabb tények is felszínre kerülnek. Amíg az iskolai oktatás nem érvényesíti ezt a fajta gondolkodást, addig csakis félműveltséget terjeszt, mert további pontosításra nem szoruló teljes igazságként állít be részigazságokat, vagy éppen hamisságokat, és eleve lehetetlenné teszi a nebulók számára, hogy majdan emlékezhessenek rá, miben szorulhatnak további csiszolásra az iskolában tanultak."

Abszolút igaznak [: )] tartom a fentieket is.