Óvatosan a szavakkal! Attól, hogy újrakreált minden részletében egy számot, abban az ég világon semmi zseniális nincs, sőt én aszondanám, hogy ellenkezőleg!

Electric Café - nekem pont a címadó szám a minden idők kedvenc Kraftwerk dala.

U96- Értelmetlen téma minden ízében.

Time pie - vajmi kevés közvetlen kraftwerkesség vagy akár utalás van benne. Jóval kevesebb, mint egy átlag elektró pop felvételen. Azonban van benne egy sajátosan kimért precízitás, sok-sok patikamérleg finomság, amit én Flür jelenlétének tulajdonítok. Az egész nyakon öntve egy pont ugyanilyen sajátos romantikával, itt-ott derengő mesevilág és távoli fények. Megjelenik benne valami nosztalgia is, minden high-tech ellenére. Ez egy utánozhatatlan kraftwerki jelleg megint. Eközben a szerző cseppet sem enged az olcsó vagy hatásvadász látványkonyhai elemeknek, vaskos hatásoknak, mint, ami Karl Bartost egyre inkább jellemzi és fantáziadúsan eklektikus finom hímpor csillanásokkal hinti meg a művet. Igen, szétesőnek, ziláltnak tűnhet olyan számára, aki szabályozottság, kűlső erő hatása alá akar kerülni de ne felejtsük el, hogy ezen tényezőkkel az akaratosabb zenék lustították el az ön-metafizikánk felfedező kalandorságunkat, márpedig a Time pie-ban pontosan ez lenne a lényeg. Nem az erők megnyilvánítása, nem a németes menetelés, nem a demonstráció, nem az akarat diadala, hanem az idill mikro szférái, amire az ember már épp csak hangulataiban képes pillanatokra vissza emlékezni, mint elveszett gyerekkorra, édenre... Érdekes, hogy a 90-es évekig rengeteg atmoszférikus meg ambient és kísérletező lemez járatta be az emberek ízlését, de valahogy a Time Pie ambientessége fennakadt a rostán, ami mutatja, hogy az említett műfajokat mennyire könnyű a részletezett specialitások nélkül művelni.