Fodhözragatt,
érdekes ember lehetsz. Valahogy nekem sohse jutott eszembe, hogy stílust váltsak. Lejárogattam néha máshova is edzeni, néha készültem együtt más stílusúakkal de nem váltottam iskolát, pedig könnyen lehet, hogy máshol sokkal menobb lettem volna. Azok a stílusok amiket emlegetsz elég sok embernek tunnek alkalmasnak. Ne haragudj, de én csak arra a következtetésre tudok jutni, hogy a hibát nem a stílusokban kellene keresned...
Mondok viszont egy ötletet. Ha nem találsz a választékból számodra megfelelot, hát alkoss egyet magadnak! Miután sok mindent kipróbáltál, gondolom mindennek tudod az elonyeit/hátulütoit, így kialakíthatsz egy egyéni stílust, ami neked megfelel. Szerintem ez elég izgalmas feladat.
A mi stílusunk ugyan távolkeleti eredetu, de eleve úgy alkották, hogy a nyugati fehér ember kultúrájába beillesztheto legyen. Hókuszpókusz nincs egy szál se, a könyvekben mindenre natúr fizikai magyarázatokat találsz. A ruha az egy dolog, én egyáltalán nem érzem azt, hogy majomkodok. Szerintem kifejezetten elegáns egy egyszeru, frissen vasalt fehér ruha. Egyébként pedig ez ugye egyenruha, ami ugyan szintén távolkeleti eredetu, de sokkal inkább a hierarchikus, katonai jellegu felépítésre utal, mintsem a távolkeleti kultúrára, miután eredetileg katonai egyenruha volt. Elvileg lehetne terepszínu is, tökmindegy. Az az én ruhám, az én mesterem/tanítványaim ruhája. És igen, a távolkeleti származású mesteré is, aki mondjuk már Kanadában született és Ázsiát legfeljebb áttételesen ismeri. Inkább az lenne közröhej, ha mentében meg atillában kezdenék ugrálni. Nem is lenne praktikus. A szertartásból annyi maradt, hogy ha belépek a terembe, tiszteletet adok az ott tartózkodó rangidosnek. Edzés kezdetén és végén pedig a szövetség/klub zászlónak (ami az alapítót jelképezi, van ahol a képe is kint lóg), illetve az edzést vezeto mesternek. Ennyi kell és éppen elég. A tiszteletadás mindig személynek szól és senki sem hajlong földig. A távolkeletbol annyi maradt, hogy néhány koreai kifejezést meg kell tanulni, de nyugatabbra minden csak angolul van, vezénylés stb.
"Nem volt uniformis, hajlongás, szertartás, semmi... Csak a lényeg, a bunyó, az önvédelem"
Voltál katona? Ott nem érezted, hogy majomkodsz, amikor beöltöztettek uniformisba? Nem inkább a kötöttségekkel van gondod?
Mondok másik ötletet is. Keresd meg a boxoló barátod és eddzetek ismét együtt. Kombinálhatod az elso ötletemmel.
Kifejezetten magyar stílusról nem tudok, de ugyebár a vívásban és a bunyóban azért a nemzetnek komoly hagyományai vannak. Spec. magyar fegyver viszont a fokos. Lehet is osztani vele rendesen. Ha jól emléxem bizonyos néptánc elemek meg kifejezetten harci jelleguek, vagy onnan erednek.

DLala

Ui. Miért is félsz az utcán?