Kisvárda—MKC: 21-22  (13-10)

 

 

Móvári beállós góllal kezdődött a mérkőzés, ezt követte két másik gól lendületes labdafelhozatal után mindkét oldalon (Dombi Luca illetve Gyimesi Kitti volt eredményes). Ilyenekből aztán többet nem nagyon láttunk, Horváth Bettitől gólt már egyáltalán nem (még helyzetbe sem nagyon került), a kisvárdaiak visszarendeződése meg volt olyan jó h a Móvárnak hamar elment a kedve a gyors akcióktól. Helyette felállt fal ellen kellett próbálkozniuk és ezekben nem volt sok köszönet: már a harmadik móvári gól után is majdnem hat percet kellett várni a negyedikre, ami egy meccs elején azért nem gyakori. De a Móvár lövői fáradtnak tűntek, a Kisvárda meg nagyon jól védekezett. Így aztán nem meglepő hogy a nyolcadik percben három góllal ment a hazai csapat (6-3) és ezt az előnyt jó ideig meg is tudták tartani (18. perc 10-7).

 

Hamar kitűnt hogy a kisvárdai támadások mennyivel ötletesebbek és változatosabbak: amíg a Móvár leginkább csak középen erőltette az akciókat (és ott is inkább csak az átlövéseket, szóba sem jött bármi ennél kreatívabb), azt remélve h a valóban kiváló lövősorból valaki majdcsak betalál, addig a hazaiak  mindenhonnét: a két szélről, beállóból, betörésekből és átlövésekből is eredményesek voltak. Karnik Szabina három nem akármilyen átlövésgóllal hívta fel magára a figyelmet az első félidőben, és Mihálffy Adrienn is a kapuba bombázta a labdát tíz méterről, nem sokkal azután hogy pályára került (de aztán visszafogta magát valamiért…) Ilyeneket a Móvártól hiába vártunk, ott már az is eseménynek számított ha végre lekerült szélre a labda, jobboldalon Katona Flóra erre egy egész félidőn át hiába várt... A Kisvárda balkezes szélsője, Udvardi Laura egy éve van itt, tavaly sok lehetőséget nem kapott, de most ugyanolyan bátran megjátsszák őt labdákkal mint Orbán Adrit előző évben, és lövi is a gólokat, bár persze van még mit javulnia. De legalább nem írták le az újonc szélsőt, mint néhány másik csapatban: ezen a meccsen nem kevesebb mint hét helyzete volt (és ebből négy gól is lett).

 

A tizennegyedik percben történt az első olyan esemény, amelyik a mérkőzés eredményét is befolyásolta. Szabó Nina került helyzetbe a móvári kapu előtt: Horváth Betti kijött kilenc méterre labdát szerezni, ez nem sikerült, szabad volt az út a hatosig és tovább….Nina klassz gólt lőtt, de utána a térdére érkezett és rövid ideig nem is tudott felállni. Megállt bennem az ütő, nehogy már…de szerencsére hamar felállt és lefutott a pályáról, majd néhány perc múlva visszajött és végigjátszotta a meccset. A mozgásával nem volt baj, de óvatosabb volt ezután, betörésekkel, egy-egyezésekkel inkább nem próbálkozott, így a Kisvárda támadójátéka már kevésbé volt eredményes. (Bouti Fruzsit lehetett volna beküldeni helyette, de ő néhány napja Vácon eltörte az orrát és most a lelátóról nézte a meccset…).

 

Az első félidőben még kitartott a várdai lendület, alig öt perccel a vége előtt Karnik Szabina és Mihálffy Adrienn góljainak köszönhetően már hat góllal ment a hazai csapat (26. perc 13-7), a kapuban Mátéfi Dalma védte amit kell, egyedül Dombi Lucát nem sikerült helyzetbe hozni: bár kapott labdát eleget, a móvári védők között befordulni nem nagyon tudott. A félidő végére becserélt Lancz Barbora ma is lőtt két gólt a Móvárnak, a másodikat az utolsó másodpercben, így ezzel a szünet előtt három gólra csökkent a hazaiak előnye (13-10). A második félidő elején aztán alig három perc után csak egy gól maradt ebből (33. perc 13-12)  Ezt követően szép játékot hiába is kerestünk volna, a két csapat egymásnak feszült, megkezdődött a küzdelem a pontokért.

 

A Móvár védekezése jóval fegyelmezettebb lett, elöl Kovács Patrícia és Szarková játéka felgyorsult és pontosabbnak tűnt (legalábbis az első félidőben mutatott formájukhoz képest). A Kisvárda hatosfala hátul továbbra is nagyon jól zárt, a kilépések megvoltak úgy ahogy kell, mindenki odatette magát, de ez egyben azt is jelentette hogy a támadásokra most már nem jutott elég erő és dinamika. Egy félidő után Karnik Szabina – aki azt hiszem ma is ’félsérülten’ játszott -  elkészült az erejével, le kellett cserélni. Szabó Nina mindent megtett amit tehetett, elsőosztályú passzokat adott ziccerbe jobbszélre, balszélre és középre is, de Dombi Lucát szinte lehetetlen volt ma megjátszani, legalábbis úgy hogy abból gólt tudjon lőni. Balátlövőben Siska Pálma hosszú ideig inkább csak másokat próbált helyzetbe hozni – balszélen Milosevic-nek több jó labdát is adott – és kapura lövésekkel jó ideig csakis közvetlenül a védők előtt, hét méterről próbálkozott, minimális lendületből (ezek aztán el is akadtak az ellenfél játékosain).  Mihálffy Adrienn jobblövőben szintén túl közelről akarta átlőni a védőket – az MTK-ban kilenc méterről elengedett bombaerejű lövéseit itt hiába vártuk – de ő legalább megfelelő dinamikával készítette elő ezeket. (Igaz, ebből lett aztán a baj…)

 

A 40. percben egy elrontott kisvárdai akciót követően Kovács Patrícia végigrohant a félpályán és középről hét méterről igazi bombagólt lőtt (15-15). Ilyen magabiztos akciót korábban szinte egyet sem láttunk a vendégektől, ezért úgy tűnt eljött az ’igazság pillanata’ és jönnek az elsöprő erejű móvári támadások. De ebből nem lett semmi, igaz, az eredmény most először átfordult és innét már nem a hazai csapatnál volt az előny, mégha két gólnál több egyszer sem volt a különbség (46. perc 16-18).

 

A 47. percben rendezetlen védelem ellen hozhatta fel a labdát Mihálffy Adrienn, bevitte középre, kilenc méteren felugrott - most is némileg közel a védőhöz – és felugrás után a levegőben kicsit elhajolt balra, úgy lőtt kapura hogy az ellenfél ebben ne zavarja, aztán a bal könyökére esett és nagyot kiáltott. Hosszú ideig ápolták és később már nem tudott visszajönni (reméljük nem lett komolyabb baja…) Újra beállt jobboldalra Karnik Szabina, de a Kisvárdának alig maradt játékosa, és úgy tűnt már nincs is remény.

 

De mégis...

 

(első esély) A Móvár játékosai is az erejük végén jártak, gyors akciók helyett inkább a félpályánál adogatták egymásnak a labdát, már csak arra figyeltek hogy tartsák az egy-két gólos előnyt. Beállóban Horváth Betti sem volt az igazi: amikor Kovács Patrícia meg akarta játszani őt egy bepattintott labdával – tiszta helyzetben – le sem tudott már nyúlni érte, és a Kisvárda indulhatott. Karnik Szabina hozta fel középen a labdát, a kilencesen felugrás közben leütközték, és ő akkor megszokásból rögtön hátrafelé passzolt – a visszaérkező Horváth Bettinek (20-21).

 

(második esély) A Móvár jöhetett újra, persze nem siettek egyáltalán, de aztán Kovács Patti megint Horváth Bettit akarta megjátszani, aki most faultban kapta volna a labdát és így esélye sem volt azt elérni…. Indulhatott újra a Kisvárda, félpályánál aztán az induló játékos megpróbálta az előtte egy méterrel álló Tóth Eszter fölött átdobni a labdát úgy, hogy az eljusson jobboldalon Dombi Lucához, de ez nem sikerült (20-21).

 

(harmadik esély) És még mindig maradt esély…A Móvár következő támadását Tóth Eszti kilenc méterről egy átlövéssel fejezte be (a jv-k passzív jelzésénél). A labda a felugró védőkről visszapattant a mezőnybe, ezt középen tizenkét méteren Dombi Luca megszerezte, majd elejtette de magával sodorta és a földön fekve éppen adta volna előre, amikor a jv-k visszaadták a Móvárnak a labdát, mondván az korábban Dombi Luca lábát érte (visszanézve a jelenetet, igazuk is volt) (20-21)

 

A Móvár támadhatott (továbbra is passzív jelzésnél), egy szabaddobásra még volt idejük, ebből most Szarkovának adták fel a labdát, aki 7 méterről felugrásból betalált (20-22). Körülbelül egy perc volt hátra, Siska most először végre kilenc méterről, lendületből lőtt kapura, úgy ahogyan kell és gól is lett belőle (21-22) [Siska egyetlen gólja az egész meccsen] de aztán olyan kevés játékidő maradt, hogy azt a Móvár már végig tudta játszani.

 

A Kisvárda óriásit küzdött, egy pontot feltétlenül megérdemeltek volna. És lett is volna rá esély, ha abból a három labdaszerzésből legalább az egyik akciót sikerül végigvinni…