Ez igazándiból úgy lenne izgalmas, ha napi szinten mérnél, és akkor látnánk az esetleges ingadozásokat is. Én például amikor a Kopár-féle hajóúthoz újítottam fel rendes, "valódi" hajókronométereket, akkor három ilyen jószágnál (anno már egyszer linkeltem ezt) ezeket mértem:

A nagy beszakadásoknál újraszabályozás volt, ilyenkor állítottam az órákon és értelemszerűen "kinullázva" a mérést zéró eltéréssel indítottam el őket (DCF időalaphoz mérve folyamatosan.

Azért látszik szépen, hogy bár igazi - és rendbe hozott, frissen szervizelt, már használt, itt-ott picit kopott, de alapvetően jó állapotú valódi precíziós hajókronométerekről van szó - amik pontosságát azért egy karórának eleve nincs esélye sem megközelíteni - és nyugalomban, zárt-temperált szobában kerültek mérésre, mégis, a legjobban teljesítő (ez lett végül felhasználva) angol hajókronó (a piros vonal) is egy idő után elkerülhetetlenül "elindult" mindig valemerre. Pedig még három hetes szakaszt is tudott produkálni, amikor a leolvashatóságon belüli, tehát simán másodperces nagyságrendű eltérésen belül járt folyamatosan - de aztán változott kicsit a hőmérséklet, megmoccantak kicsit kenések csapágyakban, és elkezdett sietni - no persze ötven nap alatt összehozott +15mp-et, nagyon nem egy világvége - de az a helyzet, hogy ezek ennyit tudnak, új korukban is ennyit tudtak, minden kikötésnél igazították is a kronométereket - ugyanakkor ez a pontosság már bőven elégséges volt a navigációhoz (1mp eltérés az egyenlítőnél elvileg 460m eltérés, kisebb szélességen értelemszerűen kevesebb, vagy jóval kevesebb, és mind a tengeri, mind a légi távolsági navigációnál végül is az az elvárás, hogy a célhoz, vagy egy tájékozódási ponthoz, észlelési/látó-távolságon belülre tudjanak kerülni, valójában egyébként az óra és főleg a szextáns leolvashatósága pár km-nél nagyobb pontosságú helymeghatározást amúgy sem tesz lehetővé).