Helló mindenkinek!

Igyekszem nem offtopic lenni, de el kell mondjam, hogy én még nagyon új vagyok itt és örömmel fedeztem fel ezt a repülős topicot. Én fél éve kezdtem vitorlázó repülni, úgyhogy sztorik vannak bőven... :-) Mindenki máshogy éli meg az első egyedül-repülését, de nekem mégis inkább az volt az igazi élmény, amikor a termikfeladatok előtt (vagyis amikor csak siklórepülni kell a géppel) 14 percet termikeltem az iskolakörön, miközben azt sem tudtam hogy is kell igazán. Leírhatatlan érzés volt. Az indítóoktató némi mosollyal azt mondta a start előtt, hogy ha spirálozás közben találok valami emelést, akkor próbáljak benne maradni, de nem repüljek 9 percnél többet, mert úgysem adják meg a C-vizsgát (10 perc egyedül a levegőben), hiszen az akkor nem volt betervezve, nem feladat. A csörlésről leoldva rögtön belekerültem egy emelésben és a tanulatk szerint csináltam a spirálokat. Ekkor tudatosult bennem, hogy nincs nálam óra, de nem aggódtam nagyon, hiszen arra számítottam, hogy hamar leszállok. Ehhez képest "elutazgattam" az iskolakör végére és a 4.-ben még mindig vagy 250 m-en voltam. Ekkor láttam, hogy a leszállójel mellett nincs helyem, mert vagy három gép szállt le egymás mellé. Hát én gondoltam egyet éés "rutinosan" tovább termikeltem. Lényegében "otthagyva" az emeléseket tudtam csak lejönni, megvárva amíg eltolják a leszálló mezőben lévő gépeket. Mit mondjak nagyon csúnyán néztek rám, hiszen súlyos rep-fegyelmezetlenségnek számít, ha valaki többet repül a betervezett időnél. Az oktatókon viszont láttam, hogy a szemük sarkából örülnek, hogy egy kezdő a tizenvalahanyadik egyedüli felszállásából ilyet produkált. Meg is jegyezték, hogy egész nap egy kaján vigyor volt látható a képemen. Én erre nem emlékszem, de az a 14 perc életem egyik legszebb 14 perce lett! :-)