Halihó!
Itt vagyok fiúk! Kezdjük a végén! (Most offline írok, ugyhogy lehet, az újabbaknak majd később válaszolok!)
Világos Satya
Tényleg elég világos voltál. Ez egy nem normális állapot valóban, ha a norma = többség. Ám ha a norma = isteni produktum akkor igen. De jó, vegyük úgy a kérdést mintha nyomorékok volnánk. OK. Szebb szóval: szexuális identitás-sérültek. Ezt el tudom fogadni. Ám azt nem, hogy nem értitek meg, ez nem egy szabad akaratú választás eredménye. Ez épp olyan mintha valaki contergan-bébiként egy karral születik és azt mondanák neki próbáljon úgy élni, mintha két karja lenne. (Egy tenyér ha csattan.... Ismeritek?)
Jó az ötleted Satyesz, akkor legyek apáca. Valahogy nem szeretnék az lenni. Egyébként abban igazad lehet, hogy helyes ha melegek részesítik előnyben a katolikus papi hivatást, hiszen cölibátusilag úgyis önmegtartóztatniuk kell, akkor már jobb ha olyasmit tartóztatnak meg ami a normális (! hihi) kinti életben úgyis csak számtalan gonddal járna számukra. Persze azért benn, nekik lenne nehezebb. Az a sok, nap mint nap velük levő férfi látványa, huhh na hagyjuk. Jó, tudom, hogy nem írtál ilyesmiket bocs!!!!
De most bűnös vagyok szerinted, vagy csak "bűn következményeként" létrejött "rosszrahajló természetű"?
Aranyom Viktorom, édesúr és lakatos szakértő! Te egy nagyon szeretetreméltó pasi vagy! Nem hallottál még a bioszenzoros ajtónyitó szerkezetről? Ez az eszköz felveszi a jogosultak pld. hüvelyk és mutatóujjának lenyomatát a memóriájába és akkor nyit ha valaki a megfelelő ujjakkal tapizza a szenzort. (Pld. ilyen van itt Bécsben, láttam, hogy a bankomban csak ilyen beléptetéssel tudnak átmenni a hátsó folyosóhoz az alkalmazottak) Szóval a szerkezet ahhoz, hogy működjön hasonlót keres a hasonlóhoz!!! Similis simili gaudet ! Ennyit a retikülömbe tett záradról. A rendeltetésszerű használat alatt mit értesz? Remélem nem csak azt, hogy az az ha kizárólag csak gyermeknemzésre irányul? Elfogadod azt, - legalább férfi és nő esetében - hogy Isten a nemi örömet arra (is) találta ki, hogy a felek szeretetüket és gyengédségüket a másik iránt ilyen úton-módon is, azaz számára testi örömet, gyönyört szerezve is kifejezhessék? Mindennemű gyerekcsinálási szándék nélkül is? Mert ha igen, ez természetesen nálunk is funkcionál! Nem gyorsan lezavart bűnös nemi örömök céljából vagyunk és nem csak alkalmilag együtt a társammal, hanem boldogsággal tölt el, ha ízlik neki az étel amit főztem, ha arcán boldogsággal alszik el a karjaimban, stb. Egy ember akit szeretek, aki szeret. Ez a kölcsönös boldogítás nem lenne rendeltetésszerű? Akkor se, ha ez az ami boldogít? Hát nem azért születtünk a Földre, hogy boldogok legyünk? (Szóljon valaki, ha szerinte éppenséggel nem)
Hidd el Vikikém Aranyom, engem leszbinek teremtett az Isten, nem én tettem magam azzá. Az eddig életemből összvissz eltelt 30 év mindegyike szolgált példával, bizonyítékkal rá. (Ha érdekel, emilben mesélek majd róla, hogy jöttem rá, stb)
Érdekesen hámozódik ki okfejtésedből a reinkarnativ teremtés-szemlélet, de akkor miért gondolod, hogy tökéletlenségünk egyedüli oka a teremtettség. Ezzel azt mondod, hogy Isten is valamiképp gyarló, mert nem tud Ő sem tökéletest teremteni, csak ő a tökéletes, mert őt nem teremtette senki. (Értsd: aki hibázhatott volna.) Jó, azt elfogadom, hogy a mi dolgunk a tökéletesedés, de akkor már szümpatikusabb a mormon teremtéskép, (tegnap olvastam épp a honlapjukról Heraldinó jóvoltából) ami a teremtményeket a bibliai "istenek vagytok" alapon genetikai leszármazássorba hozza az istenükkel. Vagyis, ha nem ismernéd hitvallásukat: Mi mindnyájan Isten teremtményei vagyunk és Isten azért küldött a Földre, hogy tökéletesedjünk. Ő nekünk az egy Isten aki a MI ISTENÜNK. (Mindjárt megérted miért írtam így by caps) Ha sikerül számunkra a tökéletesedés és csakis akkor, akkor mi is egylényegűvé válhatunk az Atyával, azaz mi is istenek lehetünk, teremthetünk világo(ka)t magunknak, sőt saját képünkre teremtményekkel népesíthetjük be azokat, stb. Ez persze fordítva azt is jelenti, hogy a mi Atyánk, az egyistenünk is ember volt valamikor, valahol, amíg az Ő ISTENE, az ő egy-e útmutatásával őmaga is istenné nem vált. Na mit szólsz, micsoda fantasztikus genetikus politeizmusról van szó itt? Egy-két órát rágódtam rajta tegnap este. Ezt vedd a Te karmikus karmaid közé! Mit szólsz hozzá? Szóval azt mondod, hogy az "eltökéletlenedettségemből" eredő "rossztettem" mivel visszaszállt rám végül is a javamat szolgálja? Nem túl "far away" ez? vagy legalábbis "far amuci" következtetés? Szerinted le lehet erről szokni, mint a cigizésről? Ha nincs meg bennem az, márpedig hiányzik, ami a többségi identitáshoz kellene, akkor olyan az amit mondtál, mintha azt mondanád egy sántának, hogy azért sánta mert nem akar igazán leszokni a sántaságról... Karmikus szemléleted okán nagyon pártolod a "leszületésre" "odaát" várakozókat. Ha így is lenne, ahogy mondod, akkor sem kell sietniük, biztos nem szenvednek "odaát" hisz még bűntelenek? Nem? Akkor hát van idejük várni, hosszú az örökkévalóság. Egyébként tervezzük, hogy örökbefogadunk a barátnőmmel egyszerre egy cigány kisfiút és egy cigány kisleányt. Nem fogjuk előttük titkolni a másságunkat. Nekik két anyukájuk lesz. Nem hiszem, hogy többet szenvednek majd ettől az iskolában, mintha csak simán cigányok lennének. (Persze ez még csak terv) Szóval lesz nálunk is esélyük elhelyezkedésre a leszületendőknek. Az ő helyükre pedig a "normális" cigánycsalád tud helyet adni az újabb leszületendőknek. Na mit szólsz, hozzá? Teljesítve lesz így részünkről a sanszadás és nem is csak "úgy ukmukfuk" ahogy írtad volt. (Ó Istenem, mennyit fogok én még kapni ezért a cigányügyért is? Wov!)
Vikikém hálás vagyok szép kívánságaidért és azért az összegzésért, hogy Isten szerinted "iszonyúan" szeret engem. Hiszen ez volt a kérdésem lényege....
Tisztelt Barakuk!
Jól idézel, sajnos ismerem ezeket a passzusokat. De hogy én csak teremtmény lennék, s nekem Ő nem lenne Atyám? Hát ettől tényleg démonikus indulataim támadnak. Egyébként is a dedémonológia értelmetlenség. Szvsz a sátáni is az isteni tökély része, azért van szükség rá, hogy kontrasztja lehetővé tegye a pozitiv dolgok megtalálását. Értsd: azért van szükség a rondára, mert nélküle értelmetlen lenne a szép fogalma, vagy gyűlölet nélkül nem létezne a szeretet, s nem tudnánk a jót választani, ha nem lenne a rossz is. Hogyan gyűjthetnénk érdemeket akkor? A szívem nyitott, de nem hiszem hogy a leszbiség = halál, mert akkor a halál is = leszbiség nem? Te is leszel halott, leszbi viszont sohasem. Picit skolasztikusan merev vagy, Barakuk? vagy csak nem gondolkodó bi-gott? (Mein Gott!)
Purusa: a Magyarok Istene, ha úgy tetszik. (szokásosan ugyanis Őrá gondolunk, ha nem tesszük mellé, hogy pld. Eső-, vagy fél-)
Drága Borzalino
Igazad van, én teljes szívvel örülök, hogy nő vagyok, egy pillanatra sem szeretnék férfi lenni, (nem azért mintha haragudnék rátok, vagy vad feminizmus dúlna bennem) hanem boldog vagyok, hogy nőként szerethetek nőt és élhetem át vele az egyesülés élményét. Más kérdés, hogy ez a feloldódás, hidd el kedves Borzom sokkal kevésbé "tűnő pillanat" két nő esetében mint egy hetero kapcsolatban. (Természetesen kipróbáltam ilyesmit is, hátha bejön és iszonyúan kiábrándító volt, hogy én még ugyancsak az "egység állapotában" leledztem, de férfi partnerem már rég az újságot olvasta mellettem az ágyban. Két nő esetében ugyanez "utána" még órákig eltarthat.... De lehet, vakoknak magyarázom a Mona Lisát?)
A többivel amit írtál persze, hogy egyetértek, mint ahogy Vikinknek az előbbiekben vázoltam is. Külön köszönöm szép zárósoraidat, érzem, jó ember vagy. Lám, talán nemcsak a keresztényeket szereti az Úr mint ahogy errefelé oly sokan hiszik....
Tomm(ykám!)
Angyal vagy!
Mintha nagyon nagyot lazítottál volna azon a szálkán ami a szememben szúr!
KÖSZÖNÖM! Minden szavad szinte gyógyírként simogat, melyik religió ad hát ilyen szép és istenien humanista gondolkodást mint a tiéd? Elárulnád? Ott lenne a helyem, nem a kitaszított kálvinisták között.
Uff on.
A gimiben a lányok mindig Einsteinnek csúfoltak, mert túl sokat okoskodtam. (már akkor is) Még a tanárokkal is vitába szálltam olykor-olykor, úgyhogy ők is átvették e csúfnevet. Nem akartam nick-nek egy az egyben, túl nagyképűen hatott volna. Ezért tettem hát elé feloldónak a Frankot.
Uff uff.
Ariel szívem!
Nem értlek jól. Hogy gondolod a megtérésemet? Istennek tetsző élet, amúgy általában és akkor megszűnik majd a téves késztetés és egy kackiás bajszú férjet kívánok majd a végén mégis magamnak? Vagy úgy érted, hogy megtérésként hagyjak fel eme "gyakorlattal" s majdan egy idő után a téves vágy elenyészik, hogy helyet adjon az illendőnek? Úgymond a megtérés gyümölcseként? Sajnos bizonyára nem bírod a helyembe képzelni magad, ezért nem értheted, hogy ez nem megy. Például: ha biztos lennél a fordítottjában, vagyis hogy Isten, mondjuk Goldviki idézetével élve a Föld túlnépesedése vagy más ok miatt úgy döntene, hogy a homo a kivánatos, át tudnál-é szokni a barátnődről a barátodra? Ugye nem. Nalátod. Én ugyanigy érzek függetlenül a bibliai előzményektől.
Bendeguzom !
Olvasd el Aranyvikinknek írt válaszomban az örökbefogadással kapcsolatos gondolataimat. Én nem tartom olyan nagy bajnak, ha az örökbefogadott is meleg (vagy ahogy Te írod egészségtelenül fejlődött) lesz. Nekem sok mindenem van, de betegségtudatom az semmi. Persze a környezeti hatásra bekövetkező melegedésre szvsz nem igazán több az esély mint a fordítottjára. (Nekem sem volt se a családban, se az ismeretségi, vagy lakókörzetemben senki sem aki leszbi lett volna, mégis lettem aki lettem.) Sokan nőnek fel egy anyával, apa-minta nélkül. Annál már csak jobb lehet, ha valakinek két anyukája van nem? Akármilyen lesz a szexuális választása ezután, az biztos, hogy nyitott és toleráns ember lesz.
MuMu
Kedves bölcs, öreg jogászom, jókor dörmögsz mint mindig. Mindenben igazad van én sem értek egyet a demonstrátorokkal. Minek arra vagánynak lenni ami (nekünk) természetes? Persze meg is értem őket a hatás-ellenhatás törvénye alapján. Ha önérzetedben támadnak téged, a legkézenfekvőbb ha Te is önérzetes támadással válaszolsz - ha, ha nem vagy elég bölcs még. Boldogít, hogy én ennek soha nem éreztem szükségét, pedig voltam már egy párszor kellemetlen helyzetben. Persze fülemet-farkamat behúzva sem oldalogtam el. Túl tudtam tenni magam egy mosollyal a támadáson. Sokkal nehezebb volt számomra, illetve ez jelenidőben is így van, az engem vonzalmukkal megkereső férfiak, úgymond kijózanítása. Ilyenkor mindig vérzik a szívem....miattuk, nem magamért. Így viszont sok barátot szerzek. De látni azt a szomorú, sokszor könnyes szemüket, hát azt nem kívánom senkinek.... De ez már egy másik topic témája lenne és nem is ezen a fórumon....

Pá gyerekek holnapig.
Puszi: Frank