Szerintem nem baromság a leírás.

 

A növények két nagycsoportba sorolhatók: 1.: szélporozta;

                                                                     2.: rovarporozta

növények.

A szélporozta növényeket természetesen ez a probléma nem érintené. Azonban nem ez a helyzet a rovarporozta növényekkel: azok nagy része a méhek beporzó munkája híján kipusztulna az egész Föld bolygóról, vagyis amely táplálkozást szolgáló haszonnövény és gyógynövény ebbe a rovarporozta kategóriába tartozik, annyiféle hasznos tápláléknövénytől és gyógynövénytől venne ez esetben örök búcsút az egész emberiség -- mindörökre!!!

 

 

Itt van a rovarporozta haszonnövények egy listája egy tanulmányból kimásolva:

 

6.22. táblázat. Gyümölcsösök megporzásához szükséges méhcsaládok száma (Benedek–Soltész–Nyéki, nem publikált)

 

A biztonságos rovarmegporzáshoz erős méhcsaládok – túlnépesedés – szükségesek az alábbi esetekben:

• korai és gyors virágzású években,

• elhúzódó virágzású évjáratokban,

• igen korán virágzó fajoknál (fajtáknál) (gyakori szeles és hideg időjárás, megporzásra kedvezőtlenek a körülmények),

• igen későn virágzó fajtáknál (más fajtákból kevés pollen áll rendelkezésre a megporzáshoz),

• virágzás alatt kedvezőtlen (hideg, esős, szeles idő) időjáráskor (a méhek kis távolságra repülnek a kaptároktól),

• nagy virágsűrűség esetén,

• kisebb termékenyülő képességű fajtáknál,

• szélesebb fajtatömbök esetén,

• kicsi pollenadó fajta arányú ültetvényekben.

A megporzó rovarok (méhek) számának növelésével részben ellensúlyozni lehet a megporzást és a terméskötődést befolyásoló korlátozó tényezőket.

Az öntermékenyülő fajtáknál (pl. meggy, szilva) is méhmegporzásra van szükség. Példaként Blasse (1978) vizsgálatát említjük. A Schattenmorelle meggyfajta virágai nagymértékben öntermékenyülők. A gézsátorral izolált fákon 0,9–1,2% közötti volt a gyümölcskötődés. Ültetvényben – ahol a méhsűrűség 3,5 család/ha – a szabadon álló virágok termékenyülése 16–33% volt. Ezek az adatok is azt bizonyítják, hogy az öntermékenyülő meggyfajtáknál nagy gyümölcskötődés (termés) méhmegporzás nélkül nem várható.

A kaptárok kihelyezési ideje. A méhek kiszállítását a virágnyílás kezdetekor kell végezni, amikor az ültetvényben az első virágok kinyílnak.

A kaptárok elhelyezésénél célkitűzésünk, hogy a táblán belül „egyenletes” legyen a megporzás. A kaptárokat elszórtan, 10–20-as csoportokban, egymástól 200–250 m-ként helyezzük el a gyümölcsös fasorai között. A kaptárok elhelyezését a méhek repülési távolsága befolyásolja. Minél kisebb távolságra kényszerül a méh repülni, annál több virágot képes meglátogatni és megporzó munkája is annál hatásosabb.

A hatékony méhmegporzást az ültetvényben csak akkor biztosíthatunk, hogyha egy soron belül ültetjük el a megporzandó és a pollenadó fajtákat. A méhek elsősorban a sorok hosszában (azonos fasorban), a fák napos, szélárnyékos oldalán repülnek virágról virágra, fáról fára és szinte soha, vagy igen ritkán szállnak át a másik sorra.

 

Teles cikk:>> https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_521_Gyumolcstermesztesi_alapismeretek/ch06s06.html

 

Én nagyon nem tudnék magamnak egy szamóca, barack, szilva, alma, körte, málna, cseresznye, meggy, stb.-stb. ... .. nélküli világot elképzelni! Túl azon, hogy ez mind egy sor finom gyümölcs- és növényféle, majdnem mindőjük valamelyik vitaminfajtá(k)ban nagyon gazdag vitaminforrás is egyúttal!

 

Na ez múlik a méhek beporzó méhek munkáján. Továbbvíve a dolgot: a méhek sorsa pedig részben a méhész szakembek odafigyelésén múlik javarészt! Oda kell(ene) figyelnünk a méhészek vészjelzéseire!!!!