Hírfigyelő Creative Commons License 2020.09.23 0 0 11555

A mai kor egyik aktuálissá váló kérdése a természetvédelemmel kapcsolatosan az, hogy egyre több természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet, vagy nemzeti park egyes részterületein belül, vagy ritkább esetben a terület (főleg a fokozottan védett és egyszerre kisebb területű természetvédelmi területekről van itt szó) egészére az érvényes, hogy vagy csak engedéllyel látogatható, vagy sehogyan sem.

 

Itt van egy erős ellentmondás: a védett területeket azért helyezik védelem alá, hogy a benne rejlő természetvédelmi értékeket (ritka ásványok, ritka állatok, ritka növények) megőrizzék az utókornak azért, hogy azokat az utánunk jövő nemzedékeknek is legyen módjuk megismerni és tanulmányozni a "mindent a szemnek, semmit a kéznek" elv alapján.

Ha viszont egy-egy ritkaságnak a megtekinthetőségét is letiltjuk ("semmit a kéznek, semmit a szemnek" "elv"?!!!), akkor mi célja a megőrzésnek, ha majd tovább senki sem ismerheti meg már azokat?!

 

Sok esetben a dolog odáig fajul, hogy egy-egy nagyobb területen már az azok mellett elvezető utak építési engedélyeit is elvetik, és ezáltal még a lehetőségét is elveszik nemcsak a ritkaságok megismerésének, hanem még a megközelítésük lehetőségét is.

 

Nem észszerűbb volna ezt a dolgot úgy szabályozni, hogy a terület megtekinthető maradjon, de a hozzá vezető utakat és azok parkolóit a védett terület határától 100-150 m-re azon kívül jelölnék ki, a védett terület fokozottan védett részei pedig természetvédelmi idegenvezető őrök vezetésével lennének látogathatóak (egy-egy 20 fős látogató turnust 2 idegenvezető irányítana, és amíg az egyik az ismertetéssel van elfoglalva, addig a másik az ide vonatkozó rendszabályokat segítene betartatni és ő ügyelne a látogatókra, ill. a veszélyes területekre is ő hívná fel a figyelmet (pl. a barlangi szakadékok veszélyes részeinél).

 

Az ilyen területeken átvezető utak építésére pedig már vannak a természetvédelem érdekeit is figyelembe vevő megoldások: az utak felett vadátjárókat (szarvasok, őzek, vaddisznók, stb.-k számára), alatta kisállat-átjárókat (békák, borzok, rókák, gázlómadarak, nyulak, stb.-k számára), ill. csapadékelvezető vízátereszeket, csapadékelvezető csatornákat, stb.-ket megfelelő távköz-sűrűséggel megépítve). Van ahol már vannak ilyen utak, és beváltak: mind az autósforgalom, mind pedig a természetvédelem érdekeit tökéletesen kielégítik.