Ez nem volt annyira vészes, de falbontás volt, a lakás kellős közepén. A bontás és utána a kőmüves munka nem kis kőporral járt. No de most már rend van és tisztaság. Lényem kb. 15 éve lakik abban a lakásban. Egyszer elusztatta a fölötte lakó öregasszony, aki megengedte a kádba a vizet és lefeküdt aludni. Na akkor csak ki kellett szárítani a falat és nem is voltunk itthon. A következő az falbontással járt a konyhában és ez most szintén a szobában. Ha jól ismerjük a házat, ez volt az ő területén az utolsó eternit cső, ami fentről vezeti le a vizet. Így jó reménységgel nézünk a jövöbe.:-)

Tökfőzelék lesz holnap valami piros zaftos hússal.