gondold el, ha az autószerelő képzésen mindenkinek magának kellene rájönnie, hogy lehet az adott problémát megszerelni.... biztos többen rájönnének, csak tök felesleges időtöltés ez, hisz más már rájött érdemes azt felhasználni, és még egyet tovább lépni az ÉLET tanulás útján, nem pedig egyhelyben topogni....

kell venni egy pár autószerelő könyvet, és el kell olvasni. biztos vagyok, hogy rakás egyéni felfedezést is fogsz tenni. amíg ha iskolában, tanár (átlag tanárra gondolok) okít, sokszor csak eredményeket magolsz be, összefüggéseket nem látsz annyira, és sokkal kisebb tered van az egyéni struktúrád megélésére, egyéni kérdések feltételére, és megválaszolására.

egyébként meg nincs jelentősége, hogy melletted van-e fizikailag a gurud vagy nincs, mivel mindig veled van, akár tudsz róla, akár nem. Ezért amikor egyedül tanulsz otthon könyvek alapján, akkor az igazi, megvalósult guru végigasszisztálja a tanulmányaidat. És ha aktuális lesz, találkozol vele talán fizikai formában is. Mindenesetre nem kell összetörnöd magad, hogy megtaláld, mert azt hiszed nélküle nem fogsz fejlődni. Attól a pillanattól kezdve, amikor komolyan veszed a témát és időt szánsz az elmélkedésre, elemzésre, ő veled lesz. A lényeg, hogy önmagad legyél, mindig minden pillanatban, saját magad feladataival foglalkozz, és ne foglalkozz olyannal, amiről tudod, hogy nem téged érint, a velük való foglalkozás téged nem fog előre juttatni. Pl gondolok itt olyanra, amikor valaki elmegy egy közösségbe, ahol belerángatják mindenféle olyan dologba, amiről elhitetik vele, hogy az a dolga, csinálnia kell ezért meg azért, és érzi, de nem meri elhinni, hogy elforog a kerék, üresjáratban van. Mindig olyat kell csinálni, aminek kapása van, ami nehéz, ami konkrét kihívás. A kellemes, jóleső dolgok (kivéve a mazochizmust súroló kihívások), a mézesmázos dumák stb ritkán jó irányadók.