Véletlenül sem szeretném megtörni senkiben a nagy szent elhatátározást, de azért az itt leírtak kapcsán megfogalmazódott bennem valami. Most persze magamból indulok ki:
Miért kellene leszokni?
Jól esik nekem a dohányzás? Igen.
Árt az egészségemnek? Igen, de mivel napi 4-6 szálat szívok el, nem növelem a kockázatot annyira, hogy valami halálos kór áldozata legyek. És nem kell a legerősebb, kátrányos cigiket szívni. Ha leszoknék, vagy elkezdeném, az itt leírtak és más beszámolók szerint komoly pszichés és/vagy vegetetív idegrendszeri tünetek jelentkeznének. Nem ártalmasabb ez a zaklatott élet, mint kiegyensúlyozottan élni, ebbe természetesen bele kell tartozzon a sport is. Persze, persze, ha valaki véglek leszokik, élhet aztán nyugodtan dohány nélkül, de ilyet én még nem láttam. Minden ilyesmivel próbálkozó ismerősöm előbb utóbb visszaszokott. Vagy évek óta havi-kéthavi egy-két stika cigivel bosszantja magát.
Egyszóval, szerintem próbálkozzatok a minőségi, gyengébb cigik szívásával, csökkentsétek a napi adagot, aztán majd legfeljebb könnyebb lesz erről leszokni véglegesen. Ha már a külvilágból érkező roppant stresszhatásokat nem lehet megszüntetni, legalább magunknak ne csináljunk feleslegesen ilyet. Azért aki TÉNYLEG ÉS DE TÉNYLEG le akar szokni, annak sok sikert!
A lelkiismeretem tiszta, mert akit ezekkel a gondolataimmal el lehet téríteni, az valószínűleg nem is szokott volna le.
(Sajnos az igazsághoz hozzátartozik, hogy a napi 4-6 szál esetenként felugrik 10-16 szálra is, ha valami italozós buli van. De mentségemül szolgáljon, hogy másnap rá sem gyújtok, de nem is kívánok 1-2 szálnál többet.)