Kiszely István: Európa népei c. monumentális embertani művének Skandinávia fejezetéből az jön le, hogy egyes belső fekvésű, elszigeteltebb skandináv régiókban sajátos, az adott régióra jellemző nordikus és cro-magnid embertani variánsok alakultak ki, főleg mivel ezen régiók népessége évszázadokon át túlnyomórészt a régión belül házasodott.

Ezeket az emertani variánsokat a régebbi embertani irodalomban annak a régiónak a nevével jelölték, amelyben jellemző volt: trönder, adger, vastmanland, halsing stb.

A viking kor utáni, keresztény középkori és kora újkori skandináv világ embertanilag-genetikailag elég elszigetelt volt különben, főleg a vidéki parasztság.

A nagyobb kikötővárosokban azért volt némi beköltözés, a Hansa-korszakban pl. német kereskedők települtek be kisebb számban.