A 70-es evek vege fele volt, hogy egy pszichiatrai intezetbe jartam be heti 2-3 napot dolgozni, egy orvos-pszichiater kutatonak segitettem egy kulfoldi konferenciara elokesziteni es angolra forditani az anyagat. Lattam sok beteget, orult kitoreseket, heves gesztikulasokat, hallgattam onmagukhoz intezett monologjaikat, a zaklatott hadarasokat, neztem ahogyan az apolok ellatjak a lemerevedett kataton betegeket, s azt figyeltem meg, hogy a betegek teljesen kozombosek maradtak egymas furcsasagai irant. Nem foglalkoztak vele, hogy miert hadonaszik Jozsi mar 10 eve ugyanugy, egesz nap.  Es Jozsi is megtanult a sajat hulyesegeivel egyutt elni, s a kenyszeres hadonaszasok es hadovalasok kozti szunetben ellatni magat es tobbe-kevesbe normalisan foglalkozni a sajat ugyeivel.
A benti vilagban tanultam meg, hogy ami ott kicsiben tortenik, az eppen ugy es eppen olyan jol mukodik a kinti vilagban: amikor mindenki a sajat hulyesegevel foglalkozik es nem a masikeval, akkor az elet nyugodtan folyik tovabb a maga megszokott medreben, s maradnak a kapcsolataink kiegyensulyozottak es elhetoek.

Ez egy forum. a beszelgetesek temaja a kamionos eletkorulmenyek, tapasztalatok, targyak, es nem a beszelgeto partnerek szemelyisege, kifejezokeszsege es belso torteneseinek megnyilvanulasa.  Azt hagyjuk meg orvos-pszichiater kutatasi anyagnak, ha erdekel valakit.  De az mar mas tema.

Azt hiszem Amerika minden orultsege ellenere es mellett azert maadt normalis es nagyon is elheto vilag, mert mindenki a maga dolgaval foglalkozik, es nem a masiket babralja.

Jo igy elni. :)