Tegnap meglátogatott minket egy törpe uszkár (hozta a gazdáját is). Hogy azok micsoda ricsajt csináltak ! De a mienk volt a mozgékonyabb, néha háromszor körülfutotta a picit, mire odébb mentek 1 métert. Mindenesetre jól érezte magát az öcskös - nem is volt estére egy plusz gödör se.

Ami meg a homokozót illeti, köszönöm az ötletet - megvalósíthatónak tűnik. Van egy, a gyerekek által elhagyott példány úgyis, csak az anyós pajtás tavalyi sárgarépáit kell belőle eltávolítani, aztán megszüntethető fölüle az ebzárlat.

A kutyafajta kiválasztásánál a nejem számára az volt a legfőbb szempont, hogy ne hulljon a szőre (ha már főleg a lakásban lakik, és nem az udvaron). Nem tartom valószínűnek, hogy egy másik fajtára rábeszélhető lenne. De egy kutyus elégnek tűnik. Cseréről meg már szó sem lehet - családtaggá vált az öcskös.