pancho, vince: oroszul a 'Dutch roll' gollandszkij sag, azaz holland (tánc)lépés. (A riszálásból ugrott be, hogy akkor az nem a riszkanyije valamilyen más szláv változatából került át a magyarba?)

A repülőgép mozgásában egyébként az a szép (szép?), hogy az oldalirányú elfordulás mindig együttjár dőléssel, és megfordítva. A Jak–40-ről (maléveseknek Yak–40) írják, hogy szélső hajtómű leállása után olyan intenzív elfordulás és dőlés következik be, hogy 4 másodperc tétlenkedés után már nem lehet a gépet megfogni, dugóba megy (és nyilván szétesik). Pedig ott elég közel van a tolóerővektor a forgási tengelyhez!

Már nem nagyon emlékszem a dinamika palotának (dinamika paljota; Flight Dynamics) csúfolt tárgy részleteire, de úgy tűnik, mind a három tengely körül a spontán mozgás felbontható egy rüvid és egy hosszú periódusú és csillapodású összetevőre. Ebből a holland lépés az, amelyik a legtovább tart, akár percekig is táncolhat a gép, ha olyan kedve van.

Egyébként első látásra úgy tűnhet, hogy a keresztirányú mozgás a bonyolultabb a dőlés-elfordulás közötti csatolás miatt. Pedig a hosszirányú szabályozás sokkal kényesebb: gyakorlatilag két beavatkozószerved van (a gázkar és a magassági kormány) négy paraméter (bólitási szög, állásszög, sebesség és magasság) vezérlésére.