Nem ő választotta a válást, hanem én.....többször kimondtuk, aztán na próbáljuk meg még egyszer, de nem igazán ment. Ő sem boldog, én sem. Nehezen léptem meg ezt a döntést, sokat vívódtam, de jó pasinak tartanak, és nem akarok szexmentesen élni. Egyébként több minden nem klappol köztünk, a szex már csak a vég kifejlet volt, a családommal sem jön ki jól, volt, illetve van egy tizenéves sérelme, amit nem hajlandó elfelejteni, megbeszélni stb...én meg mindig vágjak jó pofát az ő családjához, mert ők mindig mindent jól csinálnak....van egy nagy csöcsű, buta kiállhatatlan sógornőm, akit néha úgy el tudtam volna küldeni a picsába, meg a családi összejövetelek is olyan kimért, etikett szerűen zajlottak, senki nem tudta magát elengedni, jókedvű lenni stb... szóval hosszú út vezetett ideáig. Magam részéről kibaszottul nem így képzeltem el az életemet, pláne, hogy tényleg megvan mindenünk, de ez így nem tud működni.