A szerda jó részét, a csütörtököt és a péntek délelőttöt Balatonföldváron töltöttük. A többes szám alatt egy barátnőm és én értendő, kihasználtuk az utószezont, nem is bántuk meg.

Nem szeretnék túl hosszú lenni, különben is egy kellemes sétáról elég annyit írni, hogy kellemes. Földváron jártunk, és olvastam arról, hogy van ott egy Kulipintyó nevű ház, amiben több egyéb mellett a Széchenyi család történetéről is van egy kiállítás. Kőröshegyen volt vadászkastélyuk. Sajnos, már zárva volt, csalódtam! Talán jövőre.

Viszont voltunk a balatonfüredi Jókai-villában, Nemrégiben pedig a Jókai-kertben jártam, ez szerencsés egybeesés.

 Az előtérben az író által hasznáét távcső másolata volt látható, bele is néztem, de csak a falombokat láthattam rajta. Amikor Móric használta, alighanem még kicsik voltak a fák, vagy a ház elől figyelte, nem csak a Holdat és a csillagokat, de azt is, hogy a megérkező hajó hoz-e ismerőst vagy sem?

Végigjárva a házat, megállapítottam, hogy kényelem és jó ízlés felfedezhető benne, szertelen túlzás nem.

Már megint az apróságok tetszettek, legjobban, pl. Jókai festőállványa. Az általam látottak ennél nagyobbak voltak, ez azonban csak kéttenyérnyi. A rajzok jól felismerhető növényi terméseket ábrázoltak, de még nem voltak kiszínezve. Volt három elefántcsont faragvány is, azok is alig arasznyiak, ezeket is az író készítette.

A könyvolvasó állvány is érdekes volt, no meg jó néhány használati vagy dísztárgy, ilyen például két sétapálca, egy pár párbajpisztoly (remélem, sosem használta), írótollak, pipa, ezt sem sokszor használhatta.

Tetszett a bögöshajó modellje (ilyenen volt hajóbiztos Tímár Mihály) no meg a hajómalomé, amit olyan szerencsésen elkerültek a Szent Borbála utasai.

Az egyik részen konyhai eszközök találhatók, pogácsaszaggató készlet (ez nem változott az idők folyamán) derelyemetsző (ez sem), és négy csodás, vörösréz kuglófsütő forma. Számomra érdekes volt még egy spirituszfőző is, díszes tartón függött egy teáskanna, alatta lehetett meggyújtani a borszeszt. Noha szép nagy tűzhely is volt, ennyiért nem lett volna érdemes begyújtani, főleg nyáron nem.

A hálószobában volt egy szép fehér ruha, nem hinném, hogy Rózáé volt, mert elég vékony alakra tervezték.

A falon képek, köztük Jókai arcképe, no meg egy-két csendélet. Továbbá egy vizsla olajfestményen, ezen kissé elcsodálkoztam, mert Jókai nem vadászott. Nem is volt túl jó kép, talán valami jó barát festette.

Látható volt a szerző keze, márványból kifaragva. A szobrász Jókairól már idős korában készíthette, mert kissé ráncos kéz volt, viszont szép, hosszú ujjakkal, úgyhogy a portréfestő nem hízelgett a modellnek.

Mindenesetre elhatároztam, hogy hazaérve újra előveszem az Aranyembert, és meg is tettem!