HorribileDictu Creative Commons License 2020.08.27 0 0 80316

Az elmúlt hetekben kb. 15 zweigelthez volt szerencsém. Kettőt említenék, ami emlékezetes volt (nem feltétlen jó értelemben):

 

Umathum Zweigelt Hallebühl 2013: a frauenkircheni biodinamó pince egyik csúcsbora, 25 éves tőkékről szűrve. Nyitás után durván, taszítóan kénhidrogénes (csirkeól és csatornaszag művészi elegye), ami a nap hátralevő részében nem is nagyon óhajt távozni. A korty ettől függetlenül selymes, húsos érzetű. Másnap végül némi centrifugálás után mégis magához tért, és egyszer csak izgalmas lett: decens földesség, érett cseresznye és vadszeder íz mellé illatban rozmaring, kakukkfű, hecsedli lekvár, és hordós füstösség társul; meg némi záptojás szag, ha figyel az ember... Közepes lecsengés. Az első nap alapján teljesen hibásnak mondtam volna, de a második nap rácáfolt, és így már csak egy extrém türelmet, és elkötelezett, már-már fanatikus fogyasztót igénylő bor, gyenge ár-érték aránnyal. Az év csalódása eddig. 45 €, és vérmérséklettől/jóindulattól függően 2-4 pont között. Egy ideig hanyagolni fogom a pincét.

 

Luka Enikő Zweigelt 2017: tisztaságban az előző bor ellentéte; már a nyitás után érezhető volt, hogy ez egy igen precíz cucc lesz. Érett cseresznye, aszalt szilva, némi meggyes fanyarság, finom hordófűszeresség (szegfűszeg, szerecsendió). Hosszú lecsengés. Egyensúlyos, elegáns, de egyáltalán nem vádolható vékonysággal. Pár óra szellőztetés csak jót tett neki. 6+ pont, 6300 Ft BTnél. Idén eddig az egyik legjobb zweigelt. Több ilyen kellene a soproni borvidékről.