Akkoriban rendszeres látogatója, sőt, hozzászólója voltam egy egészségügyi szempontból "alternatív" fórumnak (még véletlenül sem Index!). Jó volt a társaság és jó beszélgetések alakultak ki ott. Egyszer épp az áttétekről volt szó, és "fórumunk apja", azaz létrehozója, akit magam is nagyra tartottam, valami olyasmit írt le, hogy ő mégsem veti el teljesen az áttétek képződésének hagyományos elméletét. Azt hiszem, ez volt akkor, ami elborította az agyamat, ehhez adódott az a régóta cipelt tudat, hogy saját daganatom egy időzített bomba a testemben. Szóval minden dühömet beleadva elkezdtem nyomorgatni, csavargatni próbálni akkor azon testrészemet, amely alaphelyzetben a férfiak legérzékenyebb testrésze, de nekem akkor már huzamosabb ideje kőkemény, és teljesen érzéketlen volt. (Mellesleg már pusztán az itt felsorolt tények egyértelműen rákra utalnak a protokoll szerint).

Ez a nyomorgatás talán tíz perc, negyed óráig eltartott. Másnapra, vagy harmadnapra begyulladt, és nagyon is érzékeny lett! Aztán a gyulladás pár nap alatt lement róla, de az érzékenység innentől kezdve megmaradt! Leginkább ezért is gondolom, hogy a nyomorgatás volt a visszafejlődési folyamat elkezdője! Aztán kb. egy év elteltével már az uri doki néni is érzékelte az ultrahangos kütyün, hogy kisebb lett a daganat. Csodálkozott is egy hatalmasat, és mivel a (visszafejlődési)tendencia folytatódott, pár évig csodagyereknek hívott...

Más:

"...félelmetes az ilyen következetesség.:)..."

De miért?!? Csak így van értelme, vagy sehogy!

...Jó, persze látom a szmájlit a mondatod végén...