"Az egyes temetők társadalmi besorolása ugyanis több mint problematikus. Nyilvánvaló  ugyanis,  hogy  az  egész  10‒11.  századi  magyar  településterületre  érvényesnek tekintett,  immár  klasszikussá  vált  felosztás  (törzsi-nemzetségi  ‒  arisztokrácia-középrétegköznép)  tovább  nem  tartható,  a  jelenleg  ismert  temetők  nem  tekinthetők  ezek  egyértelmű régészeti lenyomatainak.

Az esetek többségében főként az utóbbi két kategória egymástól pontos  kritériumok  alapján  el  nem  választható.  Az  egyre  gyarapodó  számú  teljesen  feltárt temetőket egyre nehezebb, olykor szinte lehetetlen e kategóriák valamelyikébe beilleszteni. Ez egyébként már a hipotézis megszületése utáni egy-másfél évtized során is nyilvánvalóvá vált, hiszen így országrésznyi területekről tűnt el a 10. század  eleji köznép vagy a század végi  ‒ a 11.  század  eleji  „vezető-”,  illetve  „középréteg”.  E  kategóriák  ráadásul  már  önmagukban  is vitathatóak.  Az  ugyanazon  jogállású  vagy  társadalmi  csoporthoz  tartozó  családok  vagy nagyobb  közösségek  megjelenésüket,  hagyatékukat  tekintve  ugyanis  anyagi  erejük, gazdálkodási  módjuk  tekintetében,  s  így  régészeti  megjelenésük  formájában  is  igen nagymértékben eltérhettek egymástól. Hasonló a helyzet a lelőhelyek etnikai alapon történő szétválasztása tekintetében is. Főként ebben rejlik az oka annak, hogy Jochen Giesler kísérlete, amelynek értelmében a klasszikus keleti jellegű (általa magyarnak tekintett) temetőket a Bijelo Brdo-kultúrának nevezett köznépi hagyaték váltotta volna fel, nem hozhatott eredményt."